2018. január 9., kedd

DÉLELŐTT | 
A kegyelem igéit hirdette

Igehely: Lk 4:16-30; Kulcsige: Lk 4:22 „Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez?”

Mai áhítatunkban lehetőségünk van tovább elmélkedni Jézus galileai szolgálata felett. Igeszakaszunk arról szól, hogy hogyan fogadták szolgálatát Názáretben, ahol ifjúságát töltötte és felnevelkedett. Amikor a zsinagógában (állva) felolvasta a prófétai igét, az ún. „szegények evangéliumát”, és azután (leülve) magyarázatot fűzött hozzá, akkor csak azzal a jogával élt, amely a zsinagóga valamennyi felnőtt férfitagjának biztosítva volt. Jézus igemagyarázatát egyetlen jellemző mondatban foglalja össze Lukács evangélista: Jézus önmaga személyét állította úgy oda hallgatói elé, mint akiben az ősi ígéret beteljesedett. Hallgatóinak az a kiváltság jutott osztályrészül, hogy közvetlen tanúi lehettek ennek a beteljesedésnek.

Megváltónk hallgatói viszont inkább hittek önmaguk emberi szempontjainak, mint Isten tetteinek és kijelentésének: ezért ellene mondtak Jézusnak, mert nem tudták bevenni, hogy jól ismert földijük hirdesse nekik a kegyelem igéit.

Kinek könnyebb hirdetni az evangéliumot: ismerőseidnek vagy az ismeretleneknek? A kegyelem igéit vagy az ítélet üzenetét könnyebb átadni?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Az Ige megkülönböztet a világban

Igehely: Jn 17:14-16

Krisztus követői nem a világból valók, aminthogy Ő sem e világból való. Ám tulajdonképpen nem könnyű másnak lenni, kilógni a sorból. Ez nem új keletű jelenség. Amikor királyt kért Izráel Sámueltől, indokuk az volt, hogy olyanok akarnak lenni, mint mindenki más a környezetükben (1Sám 8:20). Ez az azonosulási vágy azóta is, minket is kísért.

Ma esti kérdésünk az lehetne, hogy vajon mi hogyan hordozzuk – ha hordozzuk – megkülönböztetettségünket? Nehezünkre esik? Szeretnénk szabadulni tőle? Vagy elfogadtuk, belenyugodva, hogy furcsán néz ránk e világ, talán még gyűlöl is? Lehetne éppenséggel örömmel is vállalni, hogy megkülönböztetettek vagyunk; Bibliás emberek, hiszen az Úr Jézus nekünk adta Isten Igéjét (14). Ahogy az Ószövetségben az Ige a választott népre volt bízva (Róm 3:2), úgy most Krisztus tanítványaié, a miénk ez a tisztesség.

Az Ige megkülönböztet a világban. A világ fiait nem érdekli az Ige, meg sem érthetik azt (1Kor 2:14). Mi azonban értjük és szeretjük a Bibliánkat. Tőle kaptuk!

Herjeczki Géza

 Napi áhítat

Igehely: Zsid 5:11–14 Kulcsige: Zsid 5:12 „Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre.”

Istennek sok mély és drága igazsága van, de a rest fülek tompák befogadni ezeket. A zsidókeresztyének már rég tanítók lehetnének, de ők még mindig az alapoknál, az ABC-nél voltak. Megrekedtek a lelki kiskorúságban, nem tértek át a „szilárd eledelre”, ami satnya növekedést eredményezett (1Kor 3:1–3). Mivel megmaradtak ebben az állapotban, az igazság mélyebb értelmét nem tudták felfogni, így könnyen befolyásolhatók voltak mindenféle tanítástól (Ef 4:11–14). Ilyen állapotban voltak a tanítványok is, amiért az Úr komolyan figyelmeztette őket (Jn 16:12).