2018. január 9., kedd

DÉLELŐTT | 
A kegyelem igéit hirdette

Igehely: Lk 4:16-30; Kulcsige: Lk 4:22 „Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez?”

Mai áhítatunkban lehetőségünk van tovább elmélkedni Jézus galileai szolgálata felett. Igeszakaszunk arról szól, hogy hogyan fogadták szolgálatát Názáretben, ahol ifjúságát töltötte és felnevelkedett. Amikor a zsinagógában (állva) felolvasta a prófétai igét, az ún. „szegények evangéliumát”, és azután (leülve) magyarázatot fűzött hozzá, akkor csak azzal a jogával élt, amely a zsinagóga valamennyi felnőtt férfitagjának biztosítva volt. Jézus igemagyarázatát egyetlen jellemző mondatban foglalja össze Lukács evangélista: Jézus önmaga személyét állította úgy oda hallgatói elé, mint akiben az ősi ígéret beteljesedett. Hallgatóinak az a kiváltság jutott osztályrészül, hogy közvetlen tanúi lehettek ennek a beteljesedésnek.

Megváltónk hallgatói viszont inkább hittek önmaguk emberi szempontjainak, mint Isten tetteinek és kijelentésének: ezért ellene mondtak Jézusnak, mert nem tudták bevenni, hogy jól ismert földijük hirdesse nekik a kegyelem igéit.

Kinek könnyebb hirdetni az evangéliumot: ismerőseidnek vagy az ismeretleneknek? A kegyelem igéit vagy az ítélet üzenetét könnyebb átadni?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Az Ige megkülönböztet a világban

Igehely: Jn 17:14-16

Krisztus követői nem a világból valók, aminthogy Ő sem e világból való. Ám tulajdonképpen nem könnyű másnak lenni, kilógni a sorból. Ez nem új keletű jelenség. Amikor királyt kért Izráel Sámueltől, indokuk az volt, hogy olyanok akarnak lenni, mint mindenki más a környezetükben (1Sám 8:20). Ez az azonosulási vágy azóta is, minket is kísért.

Ma esti kérdésünk az lehetne, hogy vajon mi hogyan hordozzuk – ha hordozzuk – megkülönböztetettségünket? Nehezünkre esik? Szeretnénk szabadulni tőle? Vagy elfogadtuk, belenyugodva, hogy furcsán néz ránk e világ, talán még gyűlöl is? Lehetne éppenséggel örömmel is vállalni, hogy megkülönböztetettek vagyunk; Bibliás emberek, hiszen az Úr Jézus nekünk adta Isten Igéjét (14). Ahogy az Ószövetségben az Ige a választott népre volt bízva (Róm 3:2), úgy most Krisztus tanítványaié, a miénk ez a tisztesség.

Az Ige megkülönböztet a világban. A világ fiait nem érdekli az Ige, meg sem érthetik azt (1Kor 2:14). Mi azonban értjük és szeretjük a Bibliánkat. Tőle kaptuk!

Herjeczki Géza

 Napi áhítat

Igehely: Jer 22:10-19 Kulcsige: Jer 22:15b-16 „De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az Úr.”

Az emberek általában törekszenek valamilyen módon az elismerésre. Igyekszenek, ha nem is maradandót, de pozitív hagyatékot tudni maguk mögött. Vannak, akik fizikai létesítményeket hoznak létre, mások szellemileg alkotnak nagyot, irodalom, zene területén. Egyeseknek szobrokat emelnek, másokat más módon ismernek el, jegyeznek az utókornak. A talentumait, tehetségét, tudását, tapasztalatait, hitét mindenki szeretné kamatoztatni legjobb belátása szerint.