2018. október 15., hétfő

DÉLELŐTT | 
„Szent, igaz és jó” – nem csak Isten?!

Igehely: Róm 7:7-14; Kulcsige: Róm 7:12 „A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó.”

A törvény nem az ellenségünk, de nem is belépő jegyünk a mennyországba! A törvényt arra akarja Isten felhasználni, hogy rávilágítson az ember bűnére. Lehetetlen irgalomra vágyni, ha előtte nincs őszinte bűnismeret, és őszinte bűnbánat.

A törvény Isten akaratának kijelentése, de nincs ereje megújítani bennünket. Megmutatja a bajt, a betegséget, de gyógymódot nem ad.

Tehát a törvény igaz és jó, csak nem tudjuk betartani, ezért van szükségünk a kegyelemre. Csak a kegyelem, semmi más, nem az okoskodásunk, a szabályaink, a törvényismeretünk. Csak kegyelemből van üdvösségünk, hit által, semmi más nem ment meg bennünket!

Jézus Krisztus egy újfajta viszonyulást mutatott be a törvényhez, amelynek az a feladata, hogy úgy segítsen az emberen, hogy közbe ne tegye őt rabszolgává (Róm 7:4). „Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, hogy másé legyetek: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”

Petyár Lóránd

DÉLUTÁN | 

Gedeon felmagasztalása

Igehely: Bír 6:10-16

Heti sorozatunkban Gedeon a következő személy, akit Isten felmagasztal. Miért épp Gedeon? Nem tudjuk, csak sejtéseink vannak. Gedeon sok szempontból alkalmatlan volt a bírói tisztségre. Ő, mint Izráel szabadítója? A családja bálványimádó (25. v.). Félve menti a menthetőt (11. v.). Keserű, telve panasszal és zúgolódással (13. v.). Nem hisz igazán Istenben és ígéretében (14 - 16. v.). Kevésnek és gyengének látja önmagát (15. v.). Az Úr mégis bátor vezetőt formál belőle. Őnála nincs lehetetlen!

Isten elfogadja Gedeon ingatag hitét, és megerősíti a kért jelek által. Az Úr utasításait követve Gedeon győzelemre vezeti a népet, így részesül köztiszteletben. Izráel bírájává, szabadítójává kellett válnia. Az Úré a dicsőség, és Gedeont is felmagasztalja.

Gedeon jellemzésének pontjait olvasva, talán magunkra ismerünk. A kérdés csupán az, hogy rászánjuk-e magunkat és követjük-e az Úr utasításait a lelki növekedésben, a szolgálatban, a gyermeknevelésben, a jövőalapozásban, a gyarapodásban. Az Úrra figyelve éljük életünket, és kérjünk erőt, hogy megértsük és megtegyük utasításait!

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “

Minő szép és ked­ves dolog, mikor egy fi­a­tal azzal tűnik ki, hogy Is­ten­hez ra­gasz­ko­dik. Nem a ki vagy fel­tű­nés vé­gett, hanem meg­győ­ző­dés­ből, el­kö­te­le­zett­ség­ből. A meg­győ­ző­dés nem di­va­tos, nyi­tott­ság ürü­gyén fe­lü­le­tes­ség­re nevel a világ, le­gye­nek a fi­a­ta­lok olya­nok, akik min­den­fé­le ta­ní­tás sze­lé­ben ide-oda há­nyód­nak és sod­ród­nak az em­be­rek csa­lá­sá­tól, tév­út­ra csá­bí­tó ra­vasz­sá­gá­tól (Ef 4:14). Nem is be­szél­ve az el­kö­te­le­zett­ség­ről, nem­hogy Is­ten­hez, de sem­mi­hez sem. Azzal ámít­va, hogy a gyö­kér­te­len­ség a sza­bad­ság, ör­dög­sze­kér­ként sü­ví­te­nek az éle­ten végig.