2019. április 27., szombat

DÉLELŐTT | 
Csak egy kis ízelítő

Igehely: Jn 21:24-25; Kulcsige: 21:25 „De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.”

Most, amikor sorozatunk végéhez értünk, egyúttal az evangélium befejező sorait is olvashattuk. Ebből a két igeversből már első olvasásra az derül ki, hogy többen is lehettek, akik hitelesítették János evangéliumát: „tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele”. Az elmúlt reggeleken, ha folyamatosan olvastuk a kijelölt igeszakaszokat, egy kis ízelítőt kaphattunk Jézus feltámadásának áldásos következményeiből János evangélista gyönyörű megfogalmazásában. Ma reggel ízlelgessük magunkban és elevenítsünk fel néhány mozzanatot vagy igeverset János evangéliumából, amelyek számunkra is sokat jelentenek. Én is szeretnék most egy igeverset felragyogtatni az áhítat olvasói előtt, amely számomra nagyon sokat jelent: „Ha tehát a Fiu megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8:36) Számodra melyek a legkedvesebb szakaszok ebből az evangéliumból? Keress ma valakit, akivel ezeket megoszthatod!

Nagy Kasza Zoltán

DÉLUTÁN | 

Engedelmességben megnyilvánuló szeretet

Igehely: 5Móz 11:1-7

A 40 éves pusztai vándorlás utolsó éveire felnőtt egy új nemzedék. Ezek vagy még egészen kicsit voltak, vagy még meg sem születtek, amikor szüleik kijöttek Egyiptomból. Értelemszerűen nem is látták és nem is voltak részesei Isten csodáinak, amelyeket választott népe érdekében tett. Az Úr több alkalommal is felhívja népe figyelmét, hogy beszéljék el Isten csodáit, ismertessék meg a következő nemzedékkel mindazt, amit Isten közölt népével. A felnőtt nemzedék felé Isten két dolgot hangsúlyoz: szeress és emlékezz. Isten minden cselekedete és kijelentése mögött szeretet van, mert Isten a szeretet. Az Ő lényéből népe iránt jóság és gondoskodás fakad. Viszont az emlékezés is nagyon fontos. Könnyen elfeledjük a jó dolgokat, Isten áldásait. Sokkal mélyebben és hosszabb ideig megmaradnak bennünk a kellemetlen, bántó dolgok. Ahhoz, hogy hűségesen átadjuk a következő nemzedékek számára mindazt, amit megismertünk az Örökkévalóból, elengedhetetlen az, hogy teljes szívünkből szeressük Őt és emlékezzünk csodálatos gondviselésére. Imádkozzunk ma este azért, hogy az Úr tegyen bennünket alkalmassá ennek az áldásos szolgálatnak a végzésére.

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.