2019. április 5., péntek

DÉLELŐTT | 
Az alázatosoké a kegyelme

Igehely: Jak 4:4-10; Kulcsige: 4:6 „De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: «Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.»”

A világ akaratosan, büszkén lázad a teremtő, gondoskodó és megváltó Isten ellen. Nem haladhatunk velük egy irányba, mert nem értünk egyet. Nem vágyhatunk a világi társaságok barátságára, befogadására, teljes elismerésére! Ne engedjünk csábításuknak, ne flörtöljünk velük (Jn 17:14-19)!

Isten Lelke féltékenyen őrködik az Úr és a mi kapcsolatunk, közösségünk felett. Hűtlenségünk dacára új esélyt ad nekünk! Még nagyobb, több kegyelmet is ad: Isten a kevélyeknek további figyelmeztetésként ellenáll; az alázatosoknak, az alárendelteknek, a taníthatóknak pedig erejét, kegyelmét, közösségét folyamatosan adja (Jób 22:29; Zsolt 138:6; Péld 3:34; 1Pt 5:5). Engedelmeskedjünk azért az Istennek, de álljunk ellen az ördögnek, és így már elfut tőlünk.

A megalázkodás kimagasló kifejezést nyer a bűnbánatban, a megtérésben. Alázzuk meg tehát magunkat: lássuk be bűneinket, lelki-szellemi éretlenségünket, hűtlenségeinket, méltatlanságunkat az Úr előtt! Avassuk Őt be a rejtett dolgainkba, hódoljunk Előtte, kérjünk Tőle segítséget bizalommal, és Ő felmagasztal minket is (Mt 23:12; Lk 18:10-14; 1Pt 5:6).

Kiknek a barátságában, közösségében érezzük jól magunkat? Hogyan törekszünk az alázatosságra? Mikor tapasztaltunk kegyelmi kiáradást?

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Új bor új tömlőbe

Igehely: Lk 5:33-39

Az Úr Jézus nyilvános működését 40 napos böjttel készítette elő. Csodái, gyógyításai, tanításai valóságos menyegzői hangulatot keltettek. Lelkünk Vőlegényének földi jelenléte olyan kibeszélhetetlen örömet okozott tanítványaiban népszerűségének idején, hogy eszükbe sem jutott böjtölni. Azonban minden tanítványának életébe jönnek olyan időszakok is, amikor hatékony és szükséges segítség a böjt (Mt 6:16-18; Mk 9:28-29; ApCsel 13:2-3; 14:23; 2Kor 6:5; 11:27).

Az újszövetségi kegyelmi kiáradások előtérbe helyezték a Szentlélek örömét, szabadságát és vezetését az ószövetségi törvény formális teljesítésével szemben. Új tartalomhoz új forma, keret, megnyilvánulás talál! A régi dolgok kényelmesebbek, megszokottabbak, de merevek. Az újbor kiforratlan. Meg kell érlelődnie. Az új dolgok megjelenése feszültséget kelt, szakadásokat okozhat. Biblikus, rugalmas hozzáállást igényel. Jézus tanítása, útja új és egyedi. Nem talál hozzá a külső merev szabályrendszer. Az Istentől jövő új tartalomnak megfelelő új formát kell elfogadnunk. Állandó megújulásban kell maradnunk (ApCsel 5:33-39; Róm 12:1-2; 2Kor 4:16; Kol 3:10)!

Milyen területen, mikor és hogyan újultunk meg utoljára?

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 11:19–26 Kulcsige: ApCsel 11:24 „Mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.”

Antiókhiában kezdett el kibontakozni Istennek az az ígérete, amelyet az Ábrahámmal kötött szövetségben tett: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” Ugyanis az evangéliumot itt hirdették először nem zsidó származásúaknak. Eddig még a zsidó keresztyének is úgy vélték, hogy a kegyelem csak nekik szól, és az üdvösség útja a zsidóságon keresztül vezet.