2019. augusztus 13., kedd

DÉLELŐTT | 
A zsidók lelki gőgje, mint káromlási ok

Igehely: Róm 2:17-24; Kulcsige: 2:24 Bizony „miattatok gyalázzák Isten nevét a népek között”, amint meg van írva.”

Kevés visszataszítóbb cselekedet van a képmutatásnál. A farizeusokat és az írástudókat legkeményebben a gőgös kétszínűségükért vádolta Jézus. Amikor valaki vizet prédikál és bort iszik, lejáratja önmagát, gyülekezetét és Istent is a világ fiai előtt.

Fiatal fiú voltam, amikor hallottam, hogy egy baptista gyülekezet egyik tagját így vádolta a szomszédja: „Bátyám, maga a mennyországba szeretne jutni? Hát maga olyan rossz, hogy a pokolba se fogják beengedni!” A legfájdalmasabb a dologban az, hogy nem volt teljesen jogtalan a vád.

Mennyire célt tévesztenek azok a „hívők”, akik – bár jobbaknak képzelik magukat másoknál – ahelyett, hogy Isten magasztalására buzdítanák az embereket, életvitelük által Istent káromló szavakat adnak a szájukba.

Mi könnyebb neked: őszintének lenni, vagy képmutatóskodni a gyülekezetben és hívő barátaid társaságában? Szokott különbség lenni a viselkedésedben attól függően, hogy milyen társaságban vagy?

Püsök Dániel

DÉLUTÁN | 

Bölcs ítélet vitás kérdésben

Igehely: 1Kir 3:16-28

Csodálatra méltó a fiatal király, Salamon igazságszolgáltatása. Egy olyan összetett esettel találta szembe magát, amely ma is komoly fejtörést okozna a legtapasztaltabb bírónak is. Tízesre vizsgázott! Anélkül, hogy hosszan vallatta volna őket, vagy szemtanúkat kérdezett volna meg, olyan döntést hozott, amely félelemmel teli tiszteletet szült Izráel fiaiban az ifjú királlyal szemben. Döntésében a felülről kapott bölcsesség jellemzőit láthatjuk: „tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató” (Jak 3:17).

Minden hívő embernek megadatott a kiváltság, hogy kereshetjük annak az Istennek a vezetését, aki Salamon gondolatait is irányította. Isten előtt senki nem képes elrejteni semmit. Ő mindig tudja a teljes igazságot minden kérdésben. Bátran forduljunk hozzá, kérjük tőle azt a bölcsességet (Jak 1:5), amit nem meríthetünk könyvekből, és nem sajátíthatunk el a legbölcsebb filozófusoktól sem. Ez isteni bölcsesség által képesek leszünk „úgy viselkedni az élet különböző helyzeteiben, ahogy Isten gyermekének illik” (Joó Sándor).

Püsök Dániel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 9 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 13:42–52 Kulcsige: ApCsel 13:49–50 „Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.”

A tiszta evangélium, az Isten élő igéje megérinti és válaszadásra készteti a hallgatót. Pál és Barnabás a zsinagógában az Írásokból kiindulva, a Szentlélektől kapott bölcsességgel magyarázták Krisztust. Sokan voltak, akik hittek, másokban pedig féltékenység ébredt. Nem olvasunk arról, hogy a pozitívan és negatívan reagálók mellett lett volna egy jelentős tömeg, akiket a Krisztusról szóló evangélium hidegen hagyott volna.