2019. augusztus 15., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A zsidók hűtlenségének ítélete

Igehely: Róm 3:1-8; Kulcsige: 3:3b-4a „Vajon az ő hűtlenségük hűtlenné tenné Istent? Szó sincs róla!”

Mai igénkben Pál apostol mintha korábbi önmagával, a meg nem tért farizeussal vitatkozna (John Stott). A tegnap reggeli igében egyértelműen kifejtette, hogy a tény, hogy ők Isten választott népe, vagy a körülmetélkedés nem mentesíti az ítélet alól a zsidókat. Ebben a szakaszban megerősíti ugyanezt, és felveti, majd megválaszolja azokat a kérdéseket, melyek zsidó olvasóiban megfogalmazódhattak az általa leírtak alapján. Válaszaiban határozottan kihangsúlyozza, hogy Isten nem haszontalan szövetséget kötött Izráellel, és nem lett hűtlen hozzájuk. Igazságtalansággal sem vádolható, amikor megítéli a népét, és nem az emberi gonoszság által növekedik a dicsősége!

Az embereknek könnyebbnek tűnik Istenben hibát keresni, Őt vádolni, és akár létezését is tagadni a megalázkodás, megtérés és szent élet helyett. Tegyük mi ma reggel az ellenkezőjét! Alázkodjunk meg Előtte, kérjünk bocsánatot Tőle, és dicsőítsük Őt a velünk kötött új szövetségért, hűségéért, igazságáért és megmentő kegyelméért!

Kiállsz-e ma Isten mellett, ha valaki káromolni fogja Őt jelenlétedben? Milyen érveid vannak Isten létezése mellett, amikor ateistákkal beszélgetsz?

Püsök Dániel

DÉLUTÁN | 

A képmutatás büntetést von maga után

Igehely: Józs 9:16-27

A kétszínűség vagy színészkedés velünk született tehetség. Bevetjük, amikor magunkra próbáljuk felhívni a figyelmet, és olyankor is alkalmazzuk, amikor a ránk fordított reflektorfényből szeretnénk kikerülni. Könnyebbnek tűnik az őszinteségnél, és különösen hasznos, ha ellenséges környezetben vagyunk. Hosszú távon azonban ennek súlyos következményei lesznek az életünkben.

A gibeóniak hazug képmutatásának átok, és egy életre szóló szolgaság lett az eredménye. Ma sem ússza meg olcsóbban az, aki az őszinteség helyett a kétszínűséget választja. Saját életemben tapasztaltam, hogy a megtérésem előtti képmutató életstílusom a hazugság átkos rabságában tartott éveken át. Sokszor megszégyenültem emiatt, próbáltam is szabadulni belőle, de erősebb volt nálam. Csak akkor oldozódtam fel, amikor lerántottam a leplet görcsösen őrzött titkaimról, és megvallottam bűnömet Istennek és embereknek. Felszabadító érzés volt újjászületésemkor széttépni és eltemetni álarcaimat, valamint rájönni arra, hogy két pont között a legrövidebb út mindig az egyenes!

Püsök Dániel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:1–5 Kulcsige: 1Kor 4:1–2 „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.”

A hűség is­te­ni jel­lem­vo­nás, amit mi, ha­lan­dó em­be­rek, ne­he­zen tu­dunk fel­fog­ni, és be­ha­tá­rol­ni nagy­sá­gá­ban, hosszú­sá­gá­ban, mély­sé­gé­ben, idő­ben stb.: „Tudd meg tehát, hogy a te Is­te­ned, az Úr az Isten. Áll­ha­ta­tos Isten ő, aki hű­sé­ge­sen meg­tart­ja szö­vet­sé­gét ezer nem­ze­dé­ken át is, azok iránt, akik sze­re­tik őt és meg­tart­ják pa­ran­cso­la­ta­it” (5Móz 7:9). A mi hű­sé­ges Is­te­nünk­nek egyik leg­főbb el­vá­rá­sa, hogy szol­gái hű­sé­ge­sek le­gye­nek.