2019. augusztus 15., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A zsidók hűtlenségének ítélete

Igehely: Róm 3:1-8; Kulcsige: 3:3b-4a „Vajon az ő hűtlenségük hűtlenné tenné Istent? Szó sincs róla!”

Mai igénkben Pál apostol mintha korábbi önmagával, a meg nem tért farizeussal vitatkozna (John Stott). A tegnap reggeli igében egyértelműen kifejtette, hogy a tény, hogy ők Isten választott népe, vagy a körülmetélkedés nem mentesíti az ítélet alól a zsidókat. Ebben a szakaszban megerősíti ugyanezt, és felveti, majd megválaszolja azokat a kérdéseket, melyek zsidó olvasóiban megfogalmazódhattak az általa leírtak alapján. Válaszaiban határozottan kihangsúlyozza, hogy Isten nem haszontalan szövetséget kötött Izráellel, és nem lett hűtlen hozzájuk. Igazságtalansággal sem vádolható, amikor megítéli a népét, és nem az emberi gonoszság által növekedik a dicsősége!

Az embereknek könnyebbnek tűnik Istenben hibát keresni, Őt vádolni, és akár létezését is tagadni a megalázkodás, megtérés és szent élet helyett. Tegyük mi ma reggel az ellenkezőjét! Alázkodjunk meg Előtte, kérjünk bocsánatot Tőle, és dicsőítsük Őt a velünk kötött új szövetségért, hűségéért, igazságáért és megmentő kegyelméért!

Kiállsz-e ma Isten mellett, ha valaki káromolni fogja Őt jelenlétedben? Milyen érveid vannak Isten létezése mellett, amikor ateistákkal beszélgetsz?

Püsök Dániel

DÉLUTÁN | 

A képmutatás büntetést von maga után

Igehely: Józs 9:16-27

A kétszínűség vagy színészkedés velünk született tehetség. Bevetjük, amikor magunkra próbáljuk felhívni a figyelmet, és olyankor is alkalmazzuk, amikor a ránk fordított reflektorfényből szeretnénk kikerülni. Könnyebbnek tűnik az őszinteségnél, és különösen hasznos, ha ellenséges környezetben vagyunk. Hosszú távon azonban ennek súlyos következményei lesznek az életünkben.

A gibeóniak hazug képmutatásának átok, és egy életre szóló szolgaság lett az eredménye. Ma sem ússza meg olcsóbban az, aki az őszinteség helyett a kétszínűséget választja. Saját életemben tapasztaltam, hogy a megtérésem előtti képmutató életstílusom a hazugság átkos rabságában tartott éveken át. Sokszor megszégyenültem emiatt, próbáltam is szabadulni belőle, de erősebb volt nálam. Csak akkor oldozódtam fel, amikor lerántottam a leplet görcsösen őrzött titkaimról, és megvallottam bűnömet Istennek és embereknek. Felszabadító érzés volt újjászületésemkor széttépni és eltemetni álarcaimat, valamint rájönni arra, hogy két pont között a legrövidebb út mindig az egyenes!

Püsök Dániel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?