2019. december 21., szombat

DÉLELŐTT | 
„Idejében elrendezni mindent”

Igehely: Lk 12:54-59; Kulcsige: 12:56 „Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?”

Jézus leleplezi kortársai életében azt a kettősséget, hogy a természet jeleit tökéletesen felismerik. Megtanulják a felismeréseikhez igazítani az életüket, ugyanakkor az Istennel való közösségben, teljesen tudatlanok a jelek megítélésében, és ezt nem tartják problémának. Jézus nem azért kéri rajtuk számon ezt a kettősséget, mert zavarja, hogy ilyen az a generáció, hanem azért, mert ilyen az ember. A mai ember is mindent megtesz azért, hogy eligazodjon a világban, miközben az Istennel való közösségben teljesen tudatlan, látás nélküli. Ha én vagyok az, aki eladósodott, nekem kell keresni a megoldást, ha azonban nem vagyok, akkor nincs lépés kényszerem. Lényeges dolog, hogy helyesen látom-e a valóságos helyzetemet. A Messiás megérkezése lezárja a változtatás lehetőségét. Jó lenne tisztában lenni a helyzetünkkel, mert ez határozza meg, hogy mit jelent az érkezése: üdvösséget vagy kárhozatot? Ő akkor már nem tesz mást, csak nyilvánvalóvá teszi az életvitelem milyenségét. Hol vagy? A helyeden?

Tenkely Béla

DÉLUTÁN | 

A testté létel megvalósulása: és az Ige testté lett

Igehely: Lk 2: 6-7, Jn 1: 14-18

Isten az idő ura, ő dönt időkről és eseményekről. Nekünk arra kell figyelnünk, hogy mire kapjuk az időt. A Názáreti Jézus testet öltésekor, testben járásakor az Isten megismerésének az ideje jött el, hiszen, ahogyan ő kijelentette nekünk, úgy nem ismertük őt. Amit Jézus elmond az Atya emberszeretetéről, irgalmáról, kegyelméről, az szinte felfoghatatlan Jézus kortársai számára. Természetesen adatott idő a megismerésre, bár Jézus kortársai nem akarták elengedni régi ismeretüket, inkább megkérdőjelezték az Úr szavait. A megismerést követnie kell az életváltozásnak, mert az új ismeretet érvényesíteni kell az életvitelben. Az Athéniakat jellemezte az, hogy mindig újat szerettek hallani, de nem változott az életük. Te érted-e, hogy mikor akar az Úr tovább vinni az ismeretben, és mikor akarja az életváltozást. A kettőt nem szabad összekeverni. Korunk egyik legnagyobb problémája, hogy nem Isten határozza meg a történéseket az életünkben. Ki van rád nagyobb befolyással? Az Úr, vagy valamelyik „gyermeke”?

Tenkely Béla

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; Mt 11:27–30 Kulcsige: Mt 11:29 „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”

Az Úr Jé­zus­nak olyan el­vá­rá­sai van­nak a ta­nít­vá­nyai felé, amik az (ó)em­be­ri ter­mé­szet­tel tel­je­sen el­len­té­te­sek, sőt meg­va­ló­sí­ta­ni­uk is le­he­tet­len volna, ha nem Ő lenne a Mes­te­rük. Is­me­ri vér­mér­sék­le­tün­ket, lát­ha­tat­lan har­ca­in­kat, és tisz­tá­ban van az em­be­rek kö­zött való for­go­ló­dá­sunk min­den as­pek­tu­sá­val. Ezért be­szél a meg­ter­he­lő­dés­ről és meg­fá­ra­dás­ról, a lélek nyug­ta­lan­ko­dá­sá­ról, amik rend­sze­rint az em­be­ri kap­cso­la­tok­ban ki­ala­ku­ló egye­net­len­sé­gek, konf­lik­tus­hely­ze­tek és a saját gyen­ge­sé­günk­re való össz­pon­to­sí­tás miatt kö­vet­kez­nek be.