2019. október 12., szombat

DÉLELŐTT | 
Az aggkorú János isteni kijelentést kap

Igehely: Jel 1:9-11a; Kulcsige: 1:10 „Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögül hatalmas hangot hallottam, mint egy trombitáét.”

Minden lelki munkás egyetért abban, hogy nincs nyugdíjba vonulás a lelki munkából. A szolgálat formája, területe és időtartama változhat, sőt ha szükséges, „szombatévet” is lehet igényelni a Megbízótól, de az elhívás az örökkévalóság küszöbéig érvényes. Az összes apostol és egyházatya hasonló meggyőződéssel volt, életük alkonyán pedig, ha másra már nem volt lehetőség, írásban erősítették a testvéreket. Az aggkorú Jánosnak abban a kiváltságban volt része, hogy olyan nagyszerű dolgokat jegyezzen fel, amit rajta kívül senki más nem láthatott meg, de a Krisztus egyháza azóta is épül belőle.

A kijelentés nem csak azoké, akik a szolgálat sűrűjében vannak. Esetenként Isten azon idős testvéreinken keresztül üzen nekünk, akik el tudnak csendesedni, akiknek van idejük imádkozni, és akiket a gyülekezet jövője foglalkoztat a legjobban.

Milyen sűrűn adsz hálát az idős testvérek nemcsak múltbeli, de jelenlegi szolgálatáért is? Lehet, itt az ideje, hogy őszintébb érdeklődéssel hallgasd bizonyságtevésüket, buzdításaikat!

Szűcs Zsolt

DÉLUTÁN | 

Isten szavának tökéletessége

Igehely: Péld 30:1-6

A Bibliában bőven találunk példát arra, amikor az emberek elferdítették Isten üzenetét. Megtörtént, hogy elvettek belőle, hogy az elvárásokból leköszörüljenek (Mal 1:6-9), vagy hozzátettek a törvényért való vakbuzgóságukban (ApCsel 15). Pedig Isten szava pont azért tökéletes, mert elégséges. Ezért az embernek az Ige megértése a feladata, nem pedig leegyszerűsítése vagy túlbonyolítása. A keresztyénség üzenete nem a beavatottaknak félretett titkos ismeret, de nem is csupán az erkölcsi kérdések megvitatásáról szól.

Isten szava elferdítésének hátterében sokszor a bűnnel való megalkuvás rejlik. Ha fel akarjuk hígítani, akkor azt azért tesszük, mert igazolni akarjuk életvitelünket. Ha szigorúbbá tesszük azt, akkor pedig a törvényeskedéssel mutogatunk másra, ahelyett, hogy az igét magunk felé fordítanánk. Akárhogy is lenne, a legfontosabb kérdés a következő: melyik irányba éreztél kísértést mostanában Isten tökéletes szavának elferdítésére?

Szűcs Zsolt

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.