2020. február 29., szombat

DÉLELŐTT | 
Az irgalmasság ideje

Igehely: Mt 12:9-14; Kulcsige: Mt 12:11 „Ő pedig ezt mondta nekik: «Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki?»”

Hirtelen nagy érdeklődés lett úrrá a farizeusokon, amikor Jézus szombaton bement a zsinagógába. Meg is kérdezik Jézust, hogy szabad-e szombaton gyógyítani, de nem azért, mert szerették volna, hogy megtegye, hanem hogy vádolhassák Őt. Miért érdekelnek az igei igazságok? Vannak, akik azért tanulmányozzák a Bibliát, hogy találjanak benne olyasmit, amibe beleköthetnek. A hívő ember tanulmányozza az Igét, és amikor annak helye és ideje van cselekszi is, amit megértett. Jézus bölcsen válaszol, személyessé teszi a farizeusok számára az evangéliumot és rájuk kérdez, hogy ők, mit tennének egy olyan esetben, ha valakit sokkal kevesebb kár érne? Tovább ragaszkodnának a Törvény betűjéhez, hagyva, hogy felebarátjuk vagy jószáguk szenvedjen, vagy pedig lehajolnának, irgalmasságot gyakorolva? Ne akadályozzon meg téged sem emberi bölcselkedésed vagy önigazságod abban, hogy másokkal jót tegyél. Mindennek megvan az ideje az ég alatt, járj nyitott szemmel, hogy észrevedd az alkalmakat.

Papp László

DÉLUTÁN | 

Részesültök a Krisztus szenvedésében

Igehely: 1Pt 4:12-16; Kulcsige: 1Pt 4:13-14 „Sőt, amennyire részesültök Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, Isten Lelke megnyugszik rajtatok.”

Ne úgy viszonyuljunk a szenvedéshez, mint egy rettenetes dologhoz, hanem úgy, mint ami tisztogatja lelki életünket. Egyszer egy király elutazott messze földre, és a tiszteket megbízta, hogy vigyázzanak a rendre. De elutazása után a palotában lázadás tört ki. A katonák leverték a lázadást, a bűnösöket pedig börtönbe zárták. A királynak volt egy hűséges embere, akit annak ellenére, hogy nem lázadt fel, mégis bilincsbe verték. Amikor hazajött a király és elé vezették a lázadókat, meglátta hűséges emberét is, akitől csodálkozva kérdezte, hogy miért tette ezt? Ekkor ő elmagyarázta, hogy nem lázadt fel a király ellen, és nem is tenné, de a katonák kegyetlenül elzárták a lázadókkal együtt. Súlyos láncokkal kezén és lábán állt a király előtt. A király kérte, hogy hozzanak egy mérleget és mérjék meg a láncokat, amit ez az ember viselt. A király arra is parancsot adott, hogy aranyat is hozzanak a kincstárból és tegyék a másik serpenyőbe. Amikor kiegyenlítődött a mérleg nyelve, az aranyat odaadta hűséges emberének. Ezek után csak ennyit mondott: miért nem vállaltam még többet. A megjutalmazás igazságosan megegyező lesz azzal, amit Krisztusért vállaltál.

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.