Igehely: Zsid 9:11-14; Kulcsige: Zsid 9:14 „Akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.”
Lelkiekben úgy gazdagszunk, ha közben megszabadulunk és elvesztünk dolgokat. Első hallásra talán ellentmondásos, mégis igaz. Egy olyan képességet kaptunk Istentől, melynek segítségével meg tudjuk ítélni cselekedeteink, gondolataink és életünk értékeit. Ez a lelkiismeret. Az életünk kiértékelése még nem mentesít a bűntől, de ráébreszt a bűnbocsánat szükségére.
Vajon mi tartja életben a lelkiismeretet? A lelkiismeret ereje fokozódhat, és ugyanakkor gyengülhet is. Az erkölcsi ítélőképességet a nevelésünkből, az életkörülményekből és az Igéből tudjuk életben tartani és fokozni. Krisztus nemcsak ráébreszt a bűnre, hanem a szabad életet biztosítja. Az Ószövetségben az állatáldozat bűnbocsánatot nyújtott, de ezt a ceremóniát meg kellett ismételni, akárhányszor vétkezett az ember. Krisztus áldozatának tökéletessége abban mutatkozik meg, hogy nem szükséges megismételni. A kereszten kifolyt vér nemcsak az indulatokat és a tetteket tisztítja meg, hanem azt a „motort” is, ami értésünkre adja, mi nem tetszik Istennek. Nem elég a gyümölcsöket megítélni, az ítélőképességünket kell Istenre hangolni!
Ha rájöttünk, hogy az Istentől kapott lelkiismeretünk deformálódott, kérjük Istent, hogy tisztítsa meg a lerakódásoktól!
Székely András
A szövetség feltétele a megszentelődés
Igehely: 2Móz 19:1-14 Kulcsige: 2Móz 19:5 „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld.”
A szövetség kezdeményezője maga Isten. Bár az ember volt mélyponton és pusztai bolyongásban, mégis Isten indítványozza a szövetséget. Az igazi kérdés az volt, hogy megkapja-e Izráel népe az isteni tulajdon címét (5.v.)? Óriási kiváltságot és egyediséget jelentett ez. Lehet, hogy ma nekünk ez nem bír olyan nagy jelentőséggel, de Izráel fiai, akik szolgaságból lettek megváltva, akik nem tudtak felmutatni kézzelfogható isteneket, mint a többi nép, akik kisebbségben, elnyomásban és jövőkép hiányában éltek, nekik ez volt a történelmük sorsfordító pontja. Az ajánlatot nem valamelyik szomszédos nép királya tette, hanem a Teremtő Isten. „ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom” (5. v.). Első ránézésre talán nem is tűnik nehéznek, viszont Izráel népétől nagyon sokat követelt: (1.) Engedelmességet, ami azt jelenti, nem tehetnek, amit akarnak, hanem azt, amit Isten kér tőlük, vagyis a saját akaratukat és elképzelésüket teljesen félre kellett tenniük. (2.) A szövetség megtartása a szövetség tartalmának az ismeretét és tanulmányozását jelentette. A megszentelődés ma is egy új életvitelt követel.
Székely András
