2020. július 31., péntek

DÉLELŐTT | 
Megnyitja nekünk az eget

Igehely: Zsid 10:19-24; Kulcsige: Zsid 10:19-20 „Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által.”

Az igazán nagy értékeket zárva tartják. A templom kárpitja felfoghatatlan értéket takart. Nemcsak őrizte a szentséget, de távol tartott minden gonoszságot is. Krisztus, mint főpap, nemcsak bement a szentek szentjébe, de a kárpit kettéhasadása betekintést és bemenetelt eredményezett az embernek is. Nemcsak évente egyszer egy kiválasztott személynek, hanem minden élő embernek napi rendszerességgel.

Isten egy bizonyos céllal hasította ketté a Vörös-tengert (2Móz 14:15-16). Az izráeliek nemcsak szemlélői voltak a kettévált tengernek, hanem élvezői is a csodának, ugyanis száraz lábbal kelhettek át, megszabadulva a haláltól. A kárpit kettéhasadása nem csupán érdekesség, látvány vagy csoda, hanem kegyelmi út a mennyországba. Teljes bizalmunk lehet Jézus Krisztusban, akinek áldozata korlátlan utat biztosít az Atyához. Elképesztő, hogy az Ószövetségben az emberek úgy élték le életüket, hogy sosem láthatták, mi van a kárpit mögött, mi azonban nemcsak beláthatunk, de még be is léphetünk mögé!

Székely András

DÉLUTÁN | 

A világosság gyermekeiként járjatok!

Igehely: Ef 5:1-14 Kulcsige: Ef 5:8 „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.”

Isten gyermekei számára fontos, hogy tisztán lássanak. A látás egyik feltétele, hogy legyen fény és világosság. Isten tudta, hogy a nép elveszti az irányt a sötétségben, ezért rendelt tűzoszlopot. Az Újszövetségben Jézus azt mondja magáról, hogy Ő a világ világossága. Vajon miért nem látnak mégsem tisztán az emberek?

Fontos, hogy Isten gyermekei a világosságban éljenek, hogy jól láthassák őket. Sok embernek vannak sötét vágyaik és tetteik, amiket azért tartanak a sötétségben, hogy ki ne derüljenek. Cseri Kálmán mondta, hogy a sötétben járás sok félelmet ébreszt az emberben. Isten gyermekei nem akarják titkolni a bűnt. Vége a sötét korszaknak: „aki engem követ, nem jár sötétségben” (Jn 8:12).

Fontos, hogy Isten gyermekeire a világosság legyen jellemző, és ne a sötétség, mert az a gonosz birodalma. A megtérés előtt a sötétség jellemzi az embert, de Krisztus a világosságot hozta az életünkbe. Pál emlékeztet bennünket, hogy maradjunk meg a világosságban. A világosságba való áthelyezésünk az Isten munkája. A világosságban való megmaradás már Isten és ember közös munkája.

Székely András

 Napi áhítat

Igehely: 1Pt 2:1–6 Igehely: 1Pt 2:4-5 „Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt «kiválasztott és drága»; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.”

Tegnap este főleg a saját épülésünkért imádkoztunk, hogy Isten Lelke bennünk lakva, a maga templomává formálhasson minket. Ma folytassuk az imádkozást, hogy megtisztuljon teljesen az életünk, levessünk minden bűnt, és lelki növekedésünket semmi se gátolja. A lelki növekedést kívánni kell, vágyjunk teljes szívünkkel arra, hogy Krisztusban növekedjünk. Ez természetes kell legyen számunkra, ezt vágyjuk, kérjük, ezért imádkozzunk ma is.