2020. július 31., péntek

DÉLELŐTT | 
Megnyitja nekünk az eget

Igehely: Zsid 10:19-24; Kulcsige: Zsid 10:19-20 „Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által.”

Az igazán nagy értékeket zárva tartják. A templom kárpitja felfoghatatlan értéket takart. Nemcsak őrizte a szentséget, de távol tartott minden gonoszságot is. Krisztus, mint főpap, nemcsak bement a szentek szentjébe, de a kárpit kettéhasadása betekintést és bemenetelt eredményezett az embernek is. Nemcsak évente egyszer egy kiválasztott személynek, hanem minden élő embernek napi rendszerességgel.

Isten egy bizonyos céllal hasította ketté a Vörös-tengert (2Móz 14:15-16). Az izráeliek nemcsak szemlélői voltak a kettévált tengernek, hanem élvezői is a csodának, ugyanis száraz lábbal kelhettek át, megszabadulva a haláltól. A kárpit kettéhasadása nem csupán érdekesség, látvány vagy csoda, hanem kegyelmi út a mennyországba. Teljes bizalmunk lehet Jézus Krisztusban, akinek áldozata korlátlan utat biztosít az Atyához. Elképesztő, hogy az Ószövetségben az emberek úgy élték le életüket, hogy sosem láthatták, mi van a kárpit mögött, mi azonban nemcsak beláthatunk, de még be is léphetünk mögé!

Székely András

DÉLUTÁN | 

A világosság gyermekeiként járjatok!

Igehely: Ef 5:1-14 Kulcsige: Ef 5:8 „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.”

Isten gyermekei számára fontos, hogy tisztán lássanak. A látás egyik feltétele, hogy legyen fény és világosság. Isten tudta, hogy a nép elveszti az irányt a sötétségben, ezért rendelt tűzoszlopot. Az Újszövetségben Jézus azt mondja magáról, hogy Ő a világ világossága. Vajon miért nem látnak mégsem tisztán az emberek?

Fontos, hogy Isten gyermekei a világosságban éljenek, hogy jól láthassák őket. Sok embernek vannak sötét vágyaik és tetteik, amiket azért tartanak a sötétségben, hogy ki ne derüljenek. Cseri Kálmán mondta, hogy a sötétben járás sok félelmet ébreszt az emberben. Isten gyermekei nem akarják titkolni a bűnt. Vége a sötét korszaknak: „aki engem követ, nem jár sötétségben” (Jn 8:12).

Fontos, hogy Isten gyermekeire a világosság legyen jellemző, és ne a sötétség, mert az a gonosz birodalma. A megtérés előtt a sötétség jellemzi az embert, de Krisztus a világosságot hozta az életünkbe. Pál emlékeztet bennünket, hogy maradjunk meg a világosságban. A világosságba való áthelyezésünk az Isten munkája. A világosságban való megmaradás már Isten és ember közös munkája.

Székely András

 Napi áhítat

Igehely: 2Sám 11:1–27 Kulcsige: 2Sám 11:27 „A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”

Dávid bűne Bet­sa­bé­val és az ebből fa­ka­dó kö­vet­kez­mé­nyek azt mu­tat­ják, hogy még egy Is­ten­nek ked­ves ember is vál­hat a bűn ál­do­za­tá­vá. A 2Sám 11:27 azt mu­tat­ja, hogy senki nem ve­he­ti fél­váll­ról a bűnt: nincs olyan, hogy ár­tal­mat­lan bűn, és nincs olyan, hogy elég erős ember.

Az ige­sza­kasz fel­hí­vás­ként szol­gál, hogy ál­lan­dó­an le­gye­nek a ke­zünk ügyé­ben a Lélek fegy­ve­rei, és em­lé­kez­tet a bűn­nel szem­be­ni gyen­ge­sé­günk­re is. To­váb­bá fi­gyel­mez­tet a bűn ször­nyű kö­vet­kez­mé­nye­i­re. Dávid ugyan meg­tér és hely­re­áll, de mind­azo­kat, ami­ket el­kö­ve­tett, nem tudja meg nem tör­tént­té tenni.