2021. augusztus 7., szombat

DÉLELŐTT | 
Jézus méltó helye

Igehely: Zsid 1:13-14; Kulcsige: Zsid 1:13 „Az angyalok közül kinek mondta valaha: «Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem»?”

Ezen a héten megvizsgáltuk az Úr Jézus Krisztus viszonyulását a teremtéshez, a végidőkhöz, az Atya Istenhez, az angyalokhoz és az emberekhez. Láttuk az Igében, a mai korban az Ő nagyságát. Igazából idáig akart eljutni az író is: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra…” (Zsid 12:1-2/a) Nézzünk fel oda, ahová – küldetését befejezve – megérkezett, és ahonnét vissza fog jönni, hogy mint „királyok Királya és uraknak Ura” (Jel 19:16) megítélje a földet és a rajta lakókat. Hol van Ő? A Zsid 1:13 azt mondja: „Ülj az én jobbomra…” Ez a legméltóbb hely. Már kezdetben is ott volt. Istennel egyenlőként.

Mit üzen ez nekünk? Mi lesz velünk? Jézus azt mondta: „…ha majd elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (Jn 14:3) Jézus nem hagy el minket! Magához visz – a mennyei dicsőségbe.

Összekapcsolódott az életed már Jézussal – halálában, feltámadásában? Ha igen, akkor várhatod a Vele való örök boldogságot!

Csuhai József

DÉLUTÁN | 

Egymagában hordozta vétkeinket

Igehely: Ézs 53:1–5; Kulcsige: Ézs 53:4 „Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.”

Vasárnap úgy indult ez a sorozat, hogy Mózes életét vizsgáltuk, és azt láttuk, hogy Isten a krízisekből mindig úgy vitte tovább, hogy megmutatta hatalmát, és megváltoztatta őt és környezetét! Mózesnek szüksége volt a formálódásra, és arra, hogy társakat kapjon a szolgálat terhének hordozásához. Most Jézust látjuk a kereszten – egy régi prófécia leírása alapján -, és valóban kérdés bennünk: nem lehetett volna másképpen? Jézusnak is komoly krízis helyzet volt a Golgota, hiszen így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár: mindazonáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” (Mt 26:39) Jézus tudta, hogy ebből a krízisből (ami nem az Ő problémája alapvetően, hanem a miénk) úgy jön ki győztesen, ha mint áldozati Bárány, némán hagyja, hogy vére kifolyjon. Sokan jöttek, hogy rávegyék: szálljon le a keresztről vagy hívja a mennyei hadsereget, és meneküljön. Ő ellenállt ezeknek a kedves, de mégis sátáni szavaknak. Engedelmessége és szeretete ott tartotta a kereszten. Győzelmes halála nekünk szabadságot hozott – a bűn láncaiból -, és életünk végén Nála folytathatjuk utunkat. Ő él, és uralkodik. Visszajön értünk. Bízz benne! Fogadd el segítségét!

Csuhai József

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.