2022. június 1., szerda

DÉLELŐTT | 
A megoldás Jézus kereszthalála

Igehely: 1Kor 1:18-25; Kulcsige: 1Kor 1:23 „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság.”

Az ember a saját elveszett állapotára kereste a megoldást. A zsidók rendkívüli jelre vártak, valami különleges csodára, gondolva, hogy Isten ez által mutatja meg tervét az emberiségnek. A görögök a filozófiában, emberi bölcsességben keresték a választ a nagy kérdésekre, remélve, hogy abban találnak megoldást.

Ezzel szemben Isten olyan egyszerű megoldást tárt az emberiség elé: Jézus Krisztus kereszthalála, amit nekünk, embereknek csak el kell fogadnunk. Ebben van a megoldás ma is az emberiség problémájára, a bűn problémájára. Egyesek ezt a megoldást megvetették Pál apostol idejében is, megbotránkoztak, mások bolondságnak tartották, túl egyszerűnek. „Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: „Majd meghallgatunk erről máskor is.” (ApCsel 17:32)

Az ember ma is valami rendkívüli csodára vágyik, különleges átélésre, vagy olyan beszéd válik vonzóvá számára, amiről beismeri, hogy nem is érti igazán.

Szoktál-e hálát adni Istennek, hogy Jézus kereszthalála kegyelmet hozott?

Rajna Ottó

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek megszomorodhat

Igehely: Ef 4:30 „És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.”

Az Úr adja a Szentlelket mindenkinek, aki megtér, de ez nem jelenti azt, hogy az ember visszaélhet a helyzettel, a csodálatos kiváltsággal. Amikor Pál apostol figyelmeztet, hogy „ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét”, előtte figyelmeztet arra is, hogy „helyet se adjatok az ördögnek”, mert akkor szomorítjuk meg a Szentlelket.

Megszomorítani pedig úgy lehet, ha a magaviseletünk nem kedves az Istennek, pl. lopás, vagy a beszédünk nem megfelelő (rothadt beszéd, Károli), vagy az indulataink nem helyénvalóak (szeretetlenség, irigység, harag).

A Szentlélek az örökkévalóságba vezet bennünket, és oda tanácsol, az a célja életünkkel. Az ördög meg csak a földiekre irányítja figyelmünket, és elveszíteni akarja az embert mindenáron, minden alattomosságot kész bevetni ezért.

Istenünk, segíts minket úgy élni, úgy cselekedni mindenkor, hogy az ördög munkájának ne adjunk helyet soha a szívünkben, és a te Szentlelkedet ne szomorítsuk meg!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.