2022. november 25., péntek

DÉLELŐTT | 
Istent dicsérje minden teremtmény!

Igehely: Zsolt 148:1-14; Kulcsige: Zsolt 148:12-13 „Ti, ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt dicsérjétek az Úr nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik.”

Dicsérjétek az Urat! - szólít fel a zsoltáríró újra és újra az olvasott zsoltárban. Dicsérjék Őt a mennyei seregek, a teremtett világ: nap, hold és csillagok! A természet elemei: villám, jégeső, köd, szélvihar Isten rendelését cselekszi. A földön lévő teremtmények, hegyek és halmok, gyümölcsfák és barmok, óriási szörnyektől a kicsi férgekig Istent dicsérjék! Talán csak az ember marad ki ebből a dicsőítő zenekarból? De tovább szól a felhívás. Dicsérjék Őt királyok és fejedelmek! Dicsérjétek az Urat! - szól neked és nekem. Fiú és leány, ifjú és idős dicsérje az Urat! Miért? Mert Ő teremtett és alkotott mindent. Ha van időnk megállni, felnézni este a csillagos égre, vagy megcsodálni a sziklás hegyvonulatokat, a különböző színekben pompázó virágokat és még annyi mindent, megnyílik ajkunk Isten dicsőítésére. De akkor igazi a dicséret, ha Jézus Krisztus Megváltónk lett. Ő felemelt minket, „közelvalókká lettünk” és a mennyben is vele leszünk. Mindezért dicsérjétek az Urat! Dicsérjük Őt énekekkel, hangszerekkel! Fogalmazzuk meg szívünk hódolatát, és imádjuk Őt! Kezdd így a napot ma is!

Dimény Miklós

DÉLUTÁN | 

Vélemények a keresztyén tudományról

Igehely: ApCsel 26:24-29; Kulcsige: ApCsel 26:24 „Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz.”

Pál kihallgatása folytán Fesztusznak és Agrippának lehetőség adatik, hogy megismerkedjenek az evangéliummal. Fesztusz a római birodalom júdeai helytartója volt, de igehallgatása nem párosult hittel. Inkább kritikusan figyelte a Páltól hallottakat és bolondságnak vélte azokat. Kigúnyolta Pált és hitetlenül elutasította az evangéliumot. Agrippa ismerte a zsidó írásokat, hagyományokat. Jézus személye sem volt ismeretlen előtte és Pál bizonyságtevése talán elgondolkoztatta. Közel került ahhoz, hogy keresztyénné legyen. De nem mert továbblépni. Talán felmérte az árát: hatalom, pénz, császárbarátság, stb. Ezért inkább eltávozott, minthogy Pál szavaira válaszoljon. Ezzel a „semleges” hozzáállással épp úgy elutasította az evangéliumot, mint Fesztusz.

Lehet, hogy az olvasók között is van, aki már sokszor hallotta az evangéliumot, a megtérésre és döntésre hívó szót, de nem foglalt állást sem mellette, sem ellene. Semleges maradt, vagy elodázta és így elutasította azt. Pál azt írja önmagáról: nem tanácskoztam testtel és vérrel. A Krisztussal való találkozás döntést, hitet és életváltozást hozott életében.

Dimény Miklós

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.