2022. november 25., péntek

DÉLELŐTT | 
Istent dicsérje minden teremtmény!

Igehely: Zsolt 148:1-14; Kulcsige: Zsolt 148:12-13 „Ti, ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt dicsérjétek az Úr nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik.”

Dicsérjétek az Urat! - szólít fel a zsoltáríró újra és újra az olvasott zsoltárban. Dicsérjék Őt a mennyei seregek, a teremtett világ: nap, hold és csillagok! A természet elemei: villám, jégeső, köd, szélvihar Isten rendelését cselekszi. A földön lévő teremtmények, hegyek és halmok, gyümölcsfák és barmok, óriási szörnyektől a kicsi férgekig Istent dicsérjék! Talán csak az ember marad ki ebből a dicsőítő zenekarból? De tovább szól a felhívás. Dicsérjék Őt királyok és fejedelmek! Dicsérjétek az Urat! - szól neked és nekem. Fiú és leány, ifjú és idős dicsérje az Urat! Miért? Mert Ő teremtett és alkotott mindent. Ha van időnk megállni, felnézni este a csillagos égre, vagy megcsodálni a sziklás hegyvonulatokat, a különböző színekben pompázó virágokat és még annyi mindent, megnyílik ajkunk Isten dicsőítésére. De akkor igazi a dicséret, ha Jézus Krisztus Megváltónk lett. Ő felemelt minket, „közelvalókká lettünk” és a mennyben is vele leszünk. Mindezért dicsérjétek az Urat! Dicsérjük Őt énekekkel, hangszerekkel! Fogalmazzuk meg szívünk hódolatát, és imádjuk Őt! Kezdd így a napot ma is!

Dimény Miklós

DÉLUTÁN | 

Vélemények a keresztyén tudományról

Igehely: ApCsel 26:24-29; Kulcsige: ApCsel 26:24 „Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz.”

Pál kihallgatása folytán Fesztusznak és Agrippának lehetőség adatik, hogy megismerkedjenek az evangéliummal. Fesztusz a római birodalom júdeai helytartója volt, de igehallgatása nem párosult hittel. Inkább kritikusan figyelte a Páltól hallottakat és bolondságnak vélte azokat. Kigúnyolta Pált és hitetlenül elutasította az evangéliumot. Agrippa ismerte a zsidó írásokat, hagyományokat. Jézus személye sem volt ismeretlen előtte és Pál bizonyságtevése talán elgondolkoztatta. Közel került ahhoz, hogy keresztyénné legyen. De nem mert továbblépni. Talán felmérte az árát: hatalom, pénz, császárbarátság, stb. Ezért inkább eltávozott, minthogy Pál szavaira válaszoljon. Ezzel a „semleges” hozzáállással épp úgy elutasította az evangéliumot, mint Fesztusz.

Lehet, hogy az olvasók között is van, aki már sokszor hallotta az evangéliumot, a megtérésre és döntésre hívó szót, de nem foglalt állást sem mellette, sem ellene. Semleges maradt, vagy elodázta és így elutasította azt. Pál azt írja önmagáról: nem tanácskoztam testtel és vérrel. A Krisztussal való találkozás döntést, hitet és életváltozást hozott életében.

Dimény Miklós

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.