2023. március 9., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Példát adott

Igehely: Jn 13:12-20; Kulcsige: Jn 13:15 „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.”

A Mester megmosta tanítványai lábát, aztán megkérdezte tőlük: „Értitek, hogy mit tettem veletek?” Arra gondolhatott, hogy miként Péter korábban, a többiek is félreérthették tettét. Őt nem minősítette le mostani cselekedete. Jól tudják tanítványai, hogy Ő Mester és Úr, mert valóban az, viszont ezzel a tettével példát adott, amit nekik is követniük, gyakorolniuk kell. Itt nincs szó fejmosásról. A lábmosást is szimbolikusan értelmezzük: Krisztus tanítványai, Mesterük példáját követve kötelesek alázatban, szeretet által szolgálni egymásnak. Pál apostol is úgy érezte, hogy ő az örömhír hirdetésével adós zsidók és pogányok felé egyaránt. A Mester tanítása szerint a jó példa ismerete még nem elég, a jó példát követni, cselekedni kell, az ad és adhat valódi boldogságot. Sajnos, a gyakorlat azt igazolja, hogy van rossz példaadás is, a rossz példa hamar követőkre talál. Őrizze meg az Úr az övéit az ilyen példaadástól!
Az Írás igaz, a Mester tanítása, figyelmeztetése ma is időszerű, higgyünk benne, mindig legyünk készen arra, hogy tőle tanuljunk, és Őt örömmel fogadjuk. Tudunk-e szívesen szolgálni Urunknak? És egymásnak? Ismerjük-e már a gyakorlati jó példakövetés boldogságát?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

Vezetőnevelés

Igehely: ApCsel 11:22-26; Kulcsige: ApCsel 11:25 „Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába.”

Történelmileg a Krisztus utáni negyvenes években vagyunk, Megváltónk halála és feltámadása, valamint a Szentlélek eljövetele után. Ebben az időben üldözték a jeruzsálemi zsidókat, közülük István lett az újtestamentumi gyülekezet első mártírja. Akik elmenekültek az üldöztetés miatt, eljutottak Föníciáig, Ciprusig, vagy Antiókhiáig, de csak a zsidóknak hirdették az igét. Néhány férfi Antiókhiában a görögöknek is hirdette az Úr Jézust. Mivel az Úr velük volt, sokan hittek és megtértek. Ennek a híre eljutott Jeruzsálembe, elküldték Barnabást Antiókhiába. Megérkezése után a „Vigasztalás fia” látta az Úr kegyelmének a munkáját a megtértek életében, örült, hitben való állhatatosságra bátorította őket. Barnabás hittel és Szentlélekkel teljes, előrelátó férfi volt, hamar felismerte a közösség szükségét. Tarzuszba ment, hogy onnan Sault magával hozza Antiókhiába, akivel egy teljes évig együtt munkálkodott a gyülekezetben. Az itt eltöltött idő lehetőség volt számukra Isten kegyelme által arra, hogy a tanítás munkáját végezhessék. A tanítványokat először itt nevezték keresztyéneknek.
A kérdés ma az: valóban igazi krisztiánuszok, Krisztushoz tartozók vagyunk-e?

Gergely Pál

 Napi áhítat

Igehely: 2Kor 10:1–6 Kulcsige: 2Kor 10:1 „Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok.”

A sze­líd ember ke­mé­nyen har­col. Tudja, hogy a test­ben való lét min­den pil­la­na­ta az el­bu­kás le­he­tő­sé­gét rejti, ezért arra tö­rek­szik, hogy ne test sze­rint éljen, és ne testi módon ha­da­koz­zon. A bűn elő­ször a gon­do­la­tok­ban keres fész­ket, majd onnan ki­in­dul­va ural­ja le az ér­ze­lem­vi­lá­got, a test tag­ja­it. Ezért a hívő ember el­ső­sor­ban a saját gon­do­la­ta­i­val vívja meg a har­cot, azo­kat igyek­szik fog­lyul ej­te­ni a Krisz­tus irán­ti en­ge­del­mes­ség­re. Nem kicsi küz­de­lem ez!