2024. május 28., kedd

DÉLELŐTT | 
A próféta is megmondta

Igehely: Ézs 40:9–11; Kulcsige: Ézs 40:11 „Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.”

Ézsaiás próféta könyvének 40. része a vigasztalás, a bátorítás fejezete. Nem csak kedves szavak, hanem a szabadítás ígérete. 39 fejezetnyi ítélet, rabság, halál után megjelenik a vigasztalás. Milyen öröm lehetett Ézsaiás szívében, hogy az ítéletes szavak után örömhír mondására kapott parancsot: Hirdesd, kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! Ezt mindenkinek, Júda összes városának hallani kell.

Van-e erőnk a 21. század valóságát látva jó hírt hirdetni, vigasztalni? Mit látunk a világban? Azt, amit Ézsaiás is látott: rabságot, bűnt, halált. Ézsaiás példája arra buzdít: menj fel a hegyre, és jól hallható hangon kiáltsd: „Itt van Istenetek! Hatalmas karja uralkodik, ő a szeretet is: hordozza megfáradt bárányait.”

Isten ma kérdéseket tesz fel nekünk: Megvigasztalódsz-e, amikor olvasod az Isten igéjét? Tudsz, akarsz-e mást is vigasztalni, bátorítani ebben az elveszett, bűnös világban? Ha igen, akkor beilleszkedtél az Isten üdvtervébe, munkatársa lettél.

Fodor István

DÉLUTÁN | 

A növekedés feltétele

Igehely: Jn 3:30 „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.”

Ha bizonyságtévő életet akarunk élni, ha Jézus Krisztusra szeretnénk mutatni az életünkkel, ez az ige a belépő mondat. Az mondta ezt, akiről maga Krisztus így beszélt: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál. Hogy lehet, hogy valaki, aki a „pályafutását” a pusztában kezdte, megjelenése, ruházata, aszkéta életmódja nem a kor nagy, és jelentős emberei közé sorolta, mégis az Isten szemében nagy ember? Mi volt az a formáló erő, amely a prófétáknál is nagyobb tisztességre emelte Jánost? Az alázat.

Kétféle ember létezik. Az, akinek az élete középpontjában önmaga van, és az, akinek Krisztus az élete középpontja. Minden bűn a gőgből, büszkeségből fakad. Az alázat lényege pedig az, amit János megfogalmaz: neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. Az alázat egy csodálatos szemüveg, mely megmutatja, milyenek vagyunk valójában, és megmutatja Istent az ő szentségében, dicsőségében. Ha ilyen alázattal fordulsz Teremtőd felé, akkor Krisztusra mutató – benne növekedő – életet élhetsz. Kiáltó szó lehetsz korunk pusztaságában.

Fodor István

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.