2024. október 30., szerda

DÉLELŐTT | 
Akinek sokat adtak, attól sokat kérnek

Igehely: Lk 12:41–48; Kulcsige: Lk 12:48b „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”

Mostanában több olyan cikk is napvilágot látott, melyek arról szólnak, hogy focisták, élsportolók hoznak létre alapítványokat, árvaházakat, jó ügyeket támogatnak sok pénzzel. Az átlagemberben akarva-akaratlanul felmerül a gondolat: ez csak természetes, hiszen megdöbbentően sok pénzt keresnek.

A Bibliában is találunk olyan személyt, aki anyagilag tudott legjobban hozzájárulni az Isten országának működéséhez. Ma is működő szolgálat ez, amely nélkül sok missziós lehetőség nem alakulna ki. Jézus mégis lelki síkra tereli a figyelmet, és felteszi a kérdést: Ki tehát a hű és okos sáfár? Ki az, aki a neki adott értékekkel bölcsen rendelkezik, és jól használja azt fel? A Teremtő megáldott bennünket ajándékokkal, formálja személyiségünket, hogy tanítványként tudjunk szolgálni. Hiszem, hogy nincs olyan ember, akinek ne adatott volna valamilyen lelki ajándék. Fedezzük hát fel a bennünk található talentumokat! Ez a mi felelősségünk! És azokat használva várjuk vissza Mesterünket, hogy ő így munkában találjon bennünket!

Bócsa Roland

DÉLUTÁN | 

Feledésbe mennek a régi bajok

Igehely: Ézs 65:8–16; Kulcsige: Ézs 65:16 „Mert aki áldást mond a földön, az igaz Isten nevével mond áldást, és aki esküszik a földön, az igaz Istenre esküszik. Feledésbe mennek a régi bajok, eltűnnek szemem elől.”

Igeszakaszunk két csoportot mutat be. A felsorolásban tapasztalható a nagy különbség. Akik Istenben hisznek, megmaradnak, áldást örökölnek, de akik elhagyták őt, azokat megbünteti. A bálványimádás, ami Izráel életében elég gyakori volt, itt is erősen kiábrázolódik: szerencseistenben, sorsistennőben bíznak. Isten szava világosan fogalmaz: akinek szívében nem az Úr van az első helyen, az bálványimádó.

A Sátán egyik nagy fegyvere, ha nem is ennyire szélsőségesen, hogy levegye a mi tekintetünket is az Úrról. Van, akinek a pénz van az első helyen, abban bízik. Valaki mindenek fölé emeli a családját. De akár lehet a szolgálat is bálvánnyá. Isten arra hív minket ma is, hogy őt keressük. Ebben találhatjuk az áldást. És akik az Urat keresik, azok életében a Teremtő áldásai gazdag folyóként jelennek meg! Azok megtapasztalhatják, hogy feledésbe mennek a régi bajok, hiszen az új teremtés a Mindenhatóval kapcsolatban élve életre talál!

A zsoltárossal együtt kérjük az urak Urát: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!”

Bócsa Roland

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
15 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Fi­lip­pi­ben vég­zett misszió­mun­ka miatt Pál és Szi­lász igaz­ság­ta­la­nul szen­ve­dett, és bör­tön­be ke­rül­tek. Köz­ben a bör­tön­őr meg­tért, és ház­né­pé­vel, akik hit­tek, be is me­rít­kez­tek még azon az éj­sza­kán. A város elöl­já­rói más­nap meg­üzen­ték a bör­tön­őr­nek a tör­vény­szol­gá­kon ke­resz­tül, hogy bo­csás­sa sza­ba­don az apos­to­lo­kat. De mivel nyil­vá­no­san meg­ver­ték, és bör­tön­be zár­ták őket íté­let nél­kül, pedig római pol­gá­rok vol­tak, ezt Pál és Szi­lász nem hagy­ta annyi­ban. Azt kér­ték, hogy jöj­je­nek el az elöl­já­rók, és maguk ve­zes­sék ki őket, ne ti­tok­ban bo­csás­sák el, mint va­la­mi go­nosz­te­vő­ket.