2024. szeptember 16., hétfő

DÉLELŐTT | 
Jákób letelepszik

Igehely: 1Móz 33:17–20; Kulcsige: 1Móz 33:20 „Majd oltárt állított oda, és így nevezte el: Isten, Izráel Istene!”

Kezdő hívő koromban egy félreértés miatt összekülönböztem a munkatársammal. Hetekig nem találkoztunk, és egyre nehezebb lett a szívem. Egy istentiszteleten azt vettem észre, hogy nem tudok énekelni. Elszégyelltem magam, és másnap elmentem hozzá. Tisztáztuk a félreértést, kölcsönösen bocsánatot kértünk egymástól. Azon az estén hálás szívvel és nagy örömmel tudtam dicsérni az Urat.

Így érezhetett Jákób is. Haladt előre az Isten által kijelölt úton, érezve a Mindenható megújuló szövetségét, de a bátyjával szemben elkövetett bűne nyomasztotta a lelkét. Alázatosan, de nagy örömmel fogadta bátyja megbocsátó ölelését. Megbékélve, de a kijelölt cél felé önállóan indult tovább, amíg elérte Kánaán földjét. Földet vásárolt, hogy letelepedése szabályos legyen. Oltárt állított Istennek.

Vajon azon az úton járunk, amit Isten kijelölt a számunkra? Tudunk-e bocsánatot kérni vagy megbocsátani?

Nagy Kornél

DÉLUTÁN | 

Egy istenfélő százados hite

Igehely: Lk 7:1–10; Kulcsige: Lk 7:10 „Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.”

Egy pogány ember példáját állítja elénk a Szentírás. Egy római századosét, aki a megszálló hadsereg tagja volt. Mit tanulhatunk egy pogány katonától?

Emberséget. Mélységes együttérzése áthidalta a közte és a szolgája közötti társadalmi különbséget. Nem táplálta a zsidók és a rómaiak közötti feszültséget sem. Zsinagógát épített a településén. Vajon mi hogyan viszonyulunk embertársainkhoz? A főnökhöz, a beosztotthoz, a szomszédhoz, a hajléktalanhoz? Zavaró tényezőnek vagy Isten képére teremtett embernek látjuk-e őket?

Alázatot. Nem hivatkozott rangjára, érdemeire: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj” (Lk 7:6b)!

Hitet. Elhitte Jézus hatalmát, szavának erejét, a római császár hatalma elé helyezve őt. Elhitte, hogy ha Jézus szól, csoda történik, még akkor is, ha személyesen nincs a beteg mellett. A gyógyulás megtörtént, a szolga újra egészséges lett.

Jézus gyógyító ereje ma is működik, ha olyan hittel és alázattal kérjük tőle, mint ahogy a kapernaumi százados tette ezt kétezer évvel ezelőtt.

Nagy Kornél

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.