Igehely: Mk 6:30–44 Kulcsige: Mk 6:41 „Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.”
Az ötezer ember megvendégelése megrendítő módon mutatja be, hogy Jézus mennyire törődik az emberrel, és hogyan gondoskodik róla.
A csoda visszaemlékeztet minket Izráel pusztai vándorlására. Itt is lakatlan helyen vannak. A puszta az a hely, ahol a nép teljesen rá van utalva Isten segítségére. Ahol Isten bemutatkozik, próbára teszi és megáldja népét. Jézus a válasz Mózes imádságára, „hogy ne legyen az Úr közössége olyan, mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora” (4Móz 27:17). Akkor Isten a törvényét adta, most Jézus „kezdte őket sok mindenre tanítani.”
A csoda előremutat a Bárány menyegzői vacsorájára, ahol megnyugszunk, és beteljesedünk az Atya javaival. A pusztai vándorlás egyik maradandó élménye a mennyei kenyér volt. Nem szerzünk tudomást a csodatörténés módjáról: a lényeg Jézus személye, aki gondoskodik a nyájról. Jézus az út ebbe a nyugalomba.
Mit tanultunk meg eddig az Úr igéjéből életünk során? Ne felejtsük el, hogy az igazi beteljesedés az Atyánál vár ránk! A pusztában szolgálni kell mások felé: milyen lehetőségeink vannak erre?
Borzási Dávid
Elfogadhatatlan imádságok
Igehely: Ézs 58:1–4 Kulcsige: Ézs 58:4 „Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasságban.”
Ézsaiás prófétának úgy kellett megfogalmaznia Izráel vétkét és bűnét, hogy az mindenki számára egyértelmű legyen: mi az, amiben célt tévesztettek, ami Isten elleni lázadásnak minősül.
Isten keresését a Biblia mindig méltatta. A mózesi törvény Isten jelenlétének az áldásával jutalmazta az őszinte istenkeresést (5Móz 4:29). Izráel történetében a gonosz királyok azok voltak, akik nem keresték az Urat (2Krón 12:14), a jó királyok pedig teljes szívvel keresték Őt (2Krón 34:4). A zsoltáros számos helyen Isten igéjében való gyönyörködésre szólít fel (pl. Zsolt 119). Itt azonban Isten elvetette a nép imádságát és böjtölését.
A próféta felfedi Isten ítéletének okát: a „jól nevelt hívők” tudnak illendően cselekedni, beszélni és viselkedni vallásos körben, de ez köszönőviszonyban sincs Isten keresésével. A gond azzal van, amikor nem értjük meg, hogyan kell élnünk Isten országának törvényei szerint (vö. Mt 7:21–23).
Az Istenről vallott ismeretünknek kihatással kell lennie kapcsolatainkra: a rászorulókkal való együttérzés, a megbocsátó lelkület, az alázat, az igazság fontosabb az „imaházi kultúránál”.
Borzási Dávid
