Igehely: Róm 8:5–11 Kulcsige: Róm 8:6 „A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség.”
Ha azt kérdezném: „Szeretnél több békét az életedben?” vagy „Szeretnél a béke embere, az igazi shalom embere lenni?”, feltehetően mindenki azt válaszolná: „Természetesen!” Hogyan szeretnéd ezt elérni? A legtöbben úgy válaszolnánk, hogy „Keményebben kell próbálkoznunk.” Megpróbálunk kedvesebbek, nagylelkűbbek lenni, több békét teremni az életünkben. Természetesen igaz, hogy nem mindig könnyű a másik orcánkat odafordítani, békét találni a viharban vagy befogadni az idegent. Ez mindig erőfeszítést igényel. Mindig lehet „jobban csinálni.” De minden igyekezetünk ellenére a béke embereivé csak a Szentlélek munkája által lehetünk.
Pál tájékoztat bennünket, hogy ha Krisztus bennünk van, akkor a Szentlélek is bennünk van (10.v.), ami azt jelenti, hogy nem test szerint élünk, hanem a Lélek szerint (9.v.). Ez igazi élethez és békességhez vezet (6.v.). A Szentlélek lakik bennünk, hívőkben, és Ő teremti meg a teljességet.
Tehát a béke emberévé a Lélek munkája által lehetek. Az itt használt szó a kiáramlás – a Lélek gyümölcsei a Lélek mély munkájának kiáramlásai az életünkben. Ez a kiáramlás hatja át, irányítja a cselekedeteidet, reakcióidat és érzelmeidet?
Paul Gericke
Illés Isten oltalmában
Igehely: 2Kir 1:1–10 Kulcsige: 2Kir 1:10 „Illés így felelt a parancsnoknak: Ha én az Isten embere vagyok, csapjon le tűz az égből, és emésszen meg téged ötven embereddel együtt! Ekkor tűz csapott le az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt.”
Pásztori szolgálatom elején gyakran találkoztam egy férfival, aki halálos ágyán feküdt. Rákkal küzdött, már csak hetei voltak hátra. Minden alkalommal, amikor találkoztunk, megkért, hogy olvassam fel a 121. zsoltárt: „Szemeimet a hegyekre emelem. Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet.” Erősen kapaszkodott ebbe a két igeversbe, miközben látta, hogy az élete vége gyorsan közeledik.
Ezzel szemben Ahazjá király, amikor megbetegedett, szolgáit Baalzebúbhoz, Ekrón istenéhez küldi, hogy meggyógyul-e. Újra és újra elküldi szolgáit, hogy kérdezzék meg ezt az istent, pedig Illés próbálja emlékeztetni őt az egy igaz Istenre. Hol volt Ahazjá reménysége? Hová fordult segítségért?
Nekünk is szembe kell néznünk ezzel a kérdéssel: Hol van a mi reménységünk? Mi a reménységünk tárgya, és biztos-e az? Ahazjá rájött, hogy Ekrón istene nem isten, de ez a halálát jelentette (2Kir 1:16–17).
A barátom is meghalt. Azonban nem a gyógyulásban, nem a hosszú életben reménykedett, hanem egyedül Istenben. Elment az örökkévalóságba, de én tanúja voltam annak, ahogy egy ember az Úrra emelte tekintetét, és reménysége beteljesült az örök életében!
Paul Gericke
