2025. március 20., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jézus hatalma és tekintélye

Igehely: Mk 11:27–33 Kulcsige: Mk 11:33 „Ezért így feleltek Jézusnak: «Nem tudjuk.» Jézus pedig ezt mondta nekik: «Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.»”

Másnap a vallási vezetők számon kérik Jézust a rendbontás miatt. Ingerült kérdésükben alapvetően ez áll: „Kinek képzeled magad? Ki engedte meg, hogy ezt tegyed?” Hasonló kérdéssel mi is szembesülünk, néha csak egy csodálkozó tekintet formájában, máskor egészen élesen. Ki a végső tekintély, akire alapozzuk döntéseinket, tetteinket? Világi előírásokat, trendeket követünk? Kinek engedelmeskedünk, kire hallgatunk? A körülöttünk élők véleményére, emberi szempontokra? Nem hagyhatjuk ezeket figyelmen kívül, de egyedül Isten adja meg életünk célját és értelmét: az Ő akaratához kell tehát igazodnunk.

Jézus rá akarja őket vezetni a helyes válaszra, de a vallási vezetőkben nincs meg az őszinteség és bátorság felismerni és kimondani az igazságot. Keresztelő János küldetését elismerve, meg kellett volna hajoljanak Jézus hatalma előtt. Inkább kitartanak az elutasításban; megerősödik bennük az elhatározás, hogy végezzenek vele.

Amikor később a tanítványokat próbálják felelősségre vonni, Péter is visszakérdez, lelkiismeretükre bízva a választ: „Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok” (ApCsel 4:19–20).

Molnár Vilmos

DÉLUTÁN | 

Isten igaz útja

Igehely: Ez 18:21–32 Kulcsige: Ez 18:25 „Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek!”

Ezt a fejezetet a babiloni fogság kontextusában írta Ezékiel, amit nekünk, mai olvasóknak sem szabad figyelmen kívül hagynunk, különben félreértjük az üzenetét. A fogság nemzedéke ugyanis igazságtalannak tartotta, hogy elődjeik bűnös életmódja miatt Isten őket bünteti a fogsággal. (lásd az idézett közmondást - 18:2) Isten válasza erre az, hogy bár az ítélet az egész nemzetet fogja érinteni, annak okát és következményét azonban minden esetben az egyén személyes döntése fogja meghatározni. A figyelmes olvasó észreveszi, hogy a fejezet kulcskérdése, - ami 5 változatban kerül említésre (5., 10., 14., 21. és 24. v.) – az, hogy kinek kell meghalnia, és kinek életben maradnia a fogság bekövetkeztével? Ezt a komoly kérdést Isten igazságosan fogja megoldani, hisz Ő hűséges önmagához. Ez pedig egyszerre bátorító és megintő üzenet nekünk.

Mit tanultunk most Istenről? Azt, hogy Ő életpárti, hisz nem kívánja a halandó halálát, inkább esélyt ad neki az életre. Meg azt is, hogy Ő kegyelmes a bűnöshöz – csak térjen meg, és ne járjon többé vétekben, mert az a halált jelenti. A megesett állapotban a legjobb döntés mindig a töredelmes bűnbánat. Térjünk hát meg naponta, hogy élhessünk! 

Kiss Lehel

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.