Igehely: ApCsel 18:18–22 Kulcsige: ApCsel 18:22 „Miután Cézáreába érkezett, felment Jeruzsálembe, köszöntötte a gyülekezetet, azután lement Antiókhiába.”
Példaértékű számunkra, amiként Pálék elindultak a missziós útjaikra, amiként formálódtak, összedolgoztak a kiválasztott munkatársak, amiként kitartottak a nehéz körülmények között, amiként búcsúzkodtak, és amiként visszaérkeztek a kiküldő anyagyülekezetbe.
Pálék példája, de a szükségek is igazolják, hogy az együttléteink végén jó, hogy ne „tűnjenek el nyomtalanul” a szolgálattevők. Lehetnek megválaszolatlan kérdések, elmondatlan imák, kívánt beszélgetések a jelenvevőknél. Nem kell hirtelen eltávoznunk a missziómezőről sem. Hasznos lehet a hagyatkozás, az utógondozás. Létjogosultságú a szívélyes búcsúzkodás is.
Pál a korinthusi nehézségek között názíri fogadalmat tett, amit be is tartott (4Móz 6:1–21). Ez azt is jelenti, hogy Pál hithű zsidó maradt. A keresztyénség nem egy merőben új vallás, hanem a judaizmus kiteljesedése.
A misszionáriusok időnként rendszeresen térjenek vissza az őket kiküldő, támogató gyülekezetekhez! Ott számoljanak be részletesen az Úr munkájáról a missziómezejükön és az átéléseikről! Pihenjenek meg, és készüljenek fel a következő missziós tevékenységükre, útjukra!
Vass Gergely
… a megdicsőülés
Igehely: Róm 8:12–17 Kulcsige: Róm 8:17 „Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.”
A kísértések főleg az engedelmességünket és hűségünket támadják, a próbák pedig a hitünket. Ezek elszenvedése, átélése nem hoz automatikusan áldást ránk és környezetünkre. Viszont, amikor jól vizsgázunk, annak rendkívüli, áldott következményei lesznek, amíg alázatban maradunk. Amíg Istennek adjuk érte a dicsőséget.
A bűnös testi kívánságoknak behódolva átok, ítélet és halál lesz az osztályrészünk. De ha a Szentlélek által kiiktatjuk a bűnös testi cselekedeteket, lelkünk-szellemünk felvirul, megelevenedik.
Isten Lelke vezet győzelemre bennünket. Ő egyben a fiúság Lelke is. Általa a szolgai félelem, rettegés helyett az örökösök öröme, szabadsága lesz ránk jellemző. Így állhatunk készen az imádkozásra, a bizonyságtételre, a jó cselekvésére.
Ha Krisztussal együtt ártatlanul szenvedjük el a kísértések és próbák tüzét, viseljük a lelki munka terhét, akkor vele együtt örököljük Isten országát, ahol vele együtt meg is dicsőülünk. Nélküle nem!
Mit vállaltunk fel idáig Krisztusért? Világosan látjuk-e az Ő dicsőségét?
Vass Gergely
