Igehely: Jób 12:7-20; Kulcsige: Jób 12:13 „Istené a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem.”
A szomszédom elvitte gyermekét természetgyógyászhoz, de a gyermek állapota még rosszabb lett. Azóta már megggyógyult, de sokat kellett érte imádkozni.
Igehely: 2Kor 4:1-18; Kulcsige: 2Kor 4:16 „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.”
Gyermekkoromban még sok cserépedényünk volt. Emlékszem, cserépkorsóban volt az ivóvizünk, amikor mentünk ki a földekre kapálni. Frissen tartotta a vizet, csak kellett rá vigyázni, mert törékeny. A Jóisten úgy teremtette meg az embert, hogy az törékeny.
Igehely: Jel 21:22-22:5; Kulcsige: Jel 22:3 „És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt.”
Isten betekintést enged az újjáteremtett, tökéletes világba, hogy reménységet adjon a jelenlegi romlott világban, és vágyakozást a jobb iránt.
Igehely: Jel 21:9-21; Kulcsige: Jel 21:9 „És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.”
Az újjáteremtett világból először a mennyből alászálló új Jeruzsálemről kapunk részletes leírást. Egyszerűen lélegzetelállító csak olvasni is. Milyen lehetett azt látni?
Igehely: 2Pt 3:10-13; Kulcsige: 2Pt 3:13 „De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.”
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” – olvassuk a Biblia legelején. Most pedig ugyanennek az égnek és földnek – a világmindenségnek – a pusztulásáról olvasunk drámai leírást.
Igehely: Zsid 12:25-29; Kulcsige: Zsid 12:27 „A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek.”
A fejlett nyugati társadalom egy kényelmes világot teremtett, amihez egyre inkább hozzászokunk. Ennek egyik következménye (vagy éppen tudatos alakítása?) a jóságos Isten képe, aki mindenkit szeret és elfogad. Az ige itt másfajta képet mutat Istenről: a mi Istenünk megemésztő tűz.
Igehely: Péld 23:29–35 Kulcsige: Péld 23:31–32 „Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera.”
Salamon király idejében, egyéb üdítőitalok hiányában, a bor volt az az ital, amelyet felszolgáltak nehezebb ételek mellé. Ő mégis arra int, hogy óvakodjunk a bor túlzott fogyasztásától. Figyelmeztet arra, hogy „ne nézd a bort, hogyan vöröslik” (31.v.), ami ahhoz vezethet, hogy még többet és többet kívánunk belőle, ezáltal pedig elveszíthetjük józan ítélőképességünket: „szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig összevissza beszélsz” (33.v.).