Mindennapi áhítatok

2023. augusztus 26., szombat

Igehely: Ézs 65:17-25; Kulcsige: Ézs 65:22b „Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké, és amiért megdolgoztak, választottaim maguk élvezhetik.”

Isten népének jövőképéről olvastunk. Csak kapkodjuk a fejünket az olvasott áldások hallatán. Nehéz lenne elhinni is, ha nem tudnánk, ki állítja mindezt. „Mert én… teremtek” – így kezdődik a részlet. Van-e valaki Istenen kívül, aki erre képes lenne?

2023. augusztus 24., csütörtök

Igehely: Ez 47:1-12; Kulcsige: Ez 47:9 „Pedig megéred mindkettőt hirtelen, egyetlen napon: rád nehezedik teljes súllyal a gyermektelenség és az özvegység, hiába a sok varázslás, a nagy hatású varázsige!”

Az elmúlt napokban olvasott mennyei látvány után most ismét egy különleges prófétikus képpel van dolgunk. De mit is lát Ezékiel? Látja a templomot, melynek küszöbétől víz fakad. Aztán egyre mélyebb lett a patak vize, míg végül bele nem ömlött a Holt-tengerbe.

2023. augusztus 23., szerda

Igehely: Jel 5:1-14; Kulcsige: Jel 5:13b „A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!”

Gyönyörű kép tárul szemünk elé, amikor ezt a mennyei történést olvassuk. Keresnek ugyanis valakit, aki méltó, hogy odalépjen a trónoló Istenhez, hogy a kezében levő tekercset átvegye, ami az isteni igazságszolgáltatást tartalmazza.

2023. augusztus 22., kedd

Igehely: Jel 4:1-11; Kulcsige: Jel 4:2b-3 „És íme, egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. 3Aki ott ült, úgy ragyogott, mint a jáspis és a karneol; és a trón körül szivárvány ragyogott, mint a smaragd.”

Érdekes, hogy az első dolog, ami megragadja János figyelmét a mennyben, egy trón, amelyen ül valaki. Ki lehet ő? János szájából egyszer sem halljuk, hogy a trónon ülő Isten lenne. Azonban a négy élőlény vallástétele minden kétséget eloszlat.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Zsolt 85:9–14 Kulcsige: Zsolt 85:11-12 „Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből.”

Ebben a zsol­tár­ban azt lát­juk, hogy Isten vissza­ve­ze­ti Iz­rá­elt az áldás bir­to­ká­ba, az or­szág­ba, amit meg­ígért. Meg van hir­det­ve a bé­kes­ség. A bűn­bo­csá­nat az Úr jó­sá­gá­nak és ir­gal­má­nak a gyü­möl­cse. A sze­re­tet is­te­ni jel­lem­vo­nás. Ő előbb sze­re­tett min­ket. A hűség ugyan­csak is­te­ni, mert Ő magát meg nem ta­gad­hat­ja. Ezzel szem­ben a mi hű­sé­günk olyan, mint a reg­ge­li felhő. „Hűség sar­jad a föld­ből”: ez azt je­len­ti, hogy be­tel­je­sül min­den ígé­ret, amit Iz­rá­el ka­pott. „Most pedig Krisz­tus Jé­zus­ban ti, akik egy­kor »távol« vol­ta­tok, »közel« ke­rül­te­tek a Krisz­tus vére által” (Ef 2:13).