Mindennapi áhítatok

2025. április 17., csütörtök

Igehely: Márk 14:17–25 Kulcsige: Márk 14:22 „És amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: Vegyétek, ez az én testem.”

Ha megtudnád, hogy ma este lesz életed utolsó vacsorája, kivel fogyasztanád azt el? Miért? Jézus azokat hívta meg, akik legközelebb voltak hozzá, a tizenkét tanítványát. Velük osztotta meg legfontosabb üzenetét.

2025. április 15., kedd

Igehely: Mk 14:10–11 „Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik. 11Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig várta a megfelelő alkalmat, hogy elárulhassa Jézust.

Milyen az értékrended? Mit tartasz fontosnak? Kit tartasz fontosnak? Miért kérdezem? Mert a gondolataid biztosan az értékrendedet meghatározó dolgaid körül forognak.

2025. április 14., hétfő

Igehely: Mk 14:1–9 Kulcsige: Mk 14:8-9 „Azt tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre. Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.”

Mikor kaptál kritikát azért, mert valami jót tettél? Milyen áldozatot hoztál az Úrért? Betániában, a leprás Simon házában Jézushoz ment egy asszony, és háromszáz dénár értékű kenettel kente meg Jézust, ami egy egész éves fizetés volt akkoriban.

2025. április 13., vasárnap

Igehely: Mk 11:1–11 Kulcsige: Mk 11:9-10 „Az előtte haladók és az őt követők pedig ezt kiáltották: «Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!»”

Milyen alkalmakat szoktunk felvonulással megünnepelni? Miért élvezetes nézni egy felvonulást? Mit szólnál, ha téged kérnének meg, hogy megszervezz egy ilyet? Jézus, a királyok Királya bevonult Jeruzsálembe.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Gal 5:22–23; Ef 4:1–3 Kulcsige: Ef 4:2a „…teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel…”

A Szent­lé­lek által új­já­szült, Krisz­tus­ban hívő ember élete nem ér­tel­met­len és nem cél­ta­lan. Tud­juk, ki hí­vott el, és mire. Isten hí­vott ki min­ket a bűn­ből, a vi­lág­ból, hogy szent éle­tet él­jünk, amely Krisz­tus jel­le­mé­hez egyre ha­son­lóbb. Ezzel az élet­vál­to­zás­sal te­szünk jó bi­zony­sá­got Meg­vál­tó Is­te­nünk­ről. El­hí­vá­sunk túl­mu­tat e vi­lá­gon. E földi élet után örök­re Jé­zus­sal le­szünk a di­cső­ség­ben.