Mindennapi áhítatok

2025. május 13., kedd

Igehely: 5Móz 32:7–13 Kulcsige: 5Móz 32:11 „Ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira, evezőtollán hordozva őt.”

Vasárnap találkoztunk már azzal a képpel, miszerint Isten sashoz hasonlóan hordozza népét. A fenti igeversek részletesebben, képes beszédben mutatják be Isten tetteit:

2025. május 12., hétfő

Igehely: Péld 30:18–19 „Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: a sasmadár útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a nővel.”

Ágúr, aki 2600 évvel ezelőtt élt, tudatlannak minősíti magát (2.v.). Igaz, hogy nem használhatott olyan fejlett mikroszkópokat és teleszkópokat, mint amilyenekkel ma rendelkezünk, de megfigyeli az állatok világában felfedezhető rendet és titokzatosságot.

2025. május 11., vasárnap

Igehely: 2Móz 19:1–6 Kulcsige: 2Móz 19:4 „Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket.”

Isten úgy mutatkozik be, mint aki hordozza népét. Ez alapvető különbség közte és a bálványok között. A bálványokat az emberek hordozzák, Isten viszont bölcsőnktől a sírunkig képes és akar hordozni bennünket (Ézs 46:1, 3–4).

2025. május 9., péntek

Igehely: Róm 7:7–25 Kulcsige: Róm 7:22–23 „Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.”

A törvény jó vagy rossz? Ahhoz, hogy ezt megválaszoljuk, látnunk kell, hogy a törvények miért is vannak. A törvény utat mutat az életben. Megmutatja, hogyan kell élnünk. Törvény kijelöli az utat és annak irányát (7.v.). Ezek alapján a törvény jó. Akkor miért nem szeretjük a törvényeket?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.