Igehely: Ézs 52:1-13; Kulcsige: Ézs 52:10 „Kinyújtotta szent karját az Úr minden nép szeme láttára; meglátják majd mindenütt a földön Istenünk szabadítását.”
Az ember, természetéből adódóan, mindig nagyobbra és többre vágyik. Uralkodók, népek vezetői leigáztak népeket, elfoglaltak területeket, aztán dicsekedtek, hogy milyen erősek és hatalmasak. Mégis milyen parányi ez a földi hatalom az Isten hatalmával szemben!
Igehely: Ézs 49:1-13; Kulcsige: Ézs 49:6b „A népek világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.”
Mai igénkben az Úr szolgája ajkán éles kardként hatol Isten üzenete a nép felé, de hiába. Izráel nem hallgat a prófétai szóra. Ezért az Úr a világosságát kiterjeszti a föld végéig. Immár nemcsak a választott népé az üdvösség, hanem mindenkié.
Igehely: Zsolt 96:1-13; Kulcsige: Zsolt 96:10 „Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az Úr! Bizony szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket.”
Az egész világhoz intézni felhívást igencsak nagy feladat, de Isten ezt nem egy emberre bízta. Ebben a zsoltárban az egek Alkotójáról, a világmindenség Teremtőjéről van szó, aki minden fölött áll, még a bálványistenek fölött is.
Igehely: Mt 28:16-20; Kulcsige: Mt 28:20 „Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Az engedelmesség nem velünk született tulajdonság. Nem szeretjük, ha parancsolnak nekünk. De Jézus többször is parancsolt gonosz lelkeknek, tanítványoknak, szélnek, víznek. Amikor készül eltávozni e földről, magához rendeli apostolait, és személyesen adja ki utolsó parancsát.
Igehely: 2Pt 1:12-18; Kulcsige: 2Pt 1:15 „Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről.”
Péter, az apostol, de Péter, a halász szavai is visszhangzanak ma reggel a csendességemben: teljes igyekezettel törekedjetek, hitetekben mutassátok meg, hitetekben mutassátok meg!
Igehely: Lk 2:36-38; Kulcsige: Lk 2:37b „Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.”
Anna, a sok évet megélt prófétanő, özvegyasszony a kitartás bajnoka: nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Odaszántság egy életen át, mondhatnánk. Vajon ez csak a kivételezettek kiváltsága, vagy Isten ezt megadja mindenkinek?
Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”
A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).