2025. július 9.,  Lukrécia

Mindennapi áhítatok

2022. február 7., hétfő

Igehely: Lk 8:22-25; Kulcsige: Lk 8:24 „Odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett.”

Az Úr Jézus a vihar lecsendesítésével isteni hatalmáról tett bizonyságot. Egyedül neki van hatalma a természeti elemek fölött, mivel Ő a teremtő Isten. Ő alkotott mindent, és Ő irányít mindent. Jézus minden tanítványának el kell jutnia erre a felismerésre.

2022. február 6., vasárnap

Igehely: Lk 8:19-21; Kulcsige: Lk 8:21 „Ő azonban így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.”

Az Úr Jézus úgy kezdte a földi életet, mint mi: voltak szülei, fiú- és lánytestvérei. A szűk családi kör az a hely, ahol a természetünk legjobb és legrosszabb tulajdonságai leginkább megnyilvánulnak. Itt tudunk a legkedvesebbek, de a legtürelmetlenebbek is lenni.

2022. február 3., csütörtök

Igehely: Lk 8:1-3; Kulcsige: Lk 8:3 „Johanna, Kúzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, de sok más asszony is, akik vagyonukból támogatták őket.”

Asszonynak lenni nehéz feladat, de kiváltság is. Mai igénkben néhány asszonyt látunk, akik ott vannak Jézus körül, és szolgálnak neki, más teendőiket félretéve. Ragaszkodtak a Mesterhez.

2022. február 2., szerda

Igehely: Lk 7:36-50; Kulcsige: Lk 7:38 „Megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal.”

Az Úr Jézus nem utasított el senkit. Időt töltött a farizeussal és a bűnös nővel is. Mindkét szereplő számára fontos volt Jézus jelenléte, de nem egyformán. Figyeljük csak meg!

Keresés az elmélkedések közt

2025. július 9., szerda

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.