Igehely: Ézs 58:6-14; Kulcsige: Ézs 54:11 „Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan! Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat.”
Istent ma is lehet hamis módon, csupán látszatra tisztelni és szolgálni. Ő azonban átlát ezeken. Isten látja a nyomorúságainkat, tévelygéseinket, görcsös próbálkozásainkat, de nem akar ezekben hagyni.
Igehely: Péld 5:1-23; Kulcsige: Péld 5:15 „A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából!”
Az ember kezében sokszor a legjobból legrosszabb lesz, s ez a házasságra nézve is igaz. Ugyanis a szexualitás csak abban a „keretben” működhet jól, amit az Úr adott. A kútforrás képe ma is a feleség, ill. a férj értékét hangsúlyozza.
Igehely: 2Kor 4:13-18; Kulcsige: 2Kor 4:14 „Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt.”
Valószínűleg ritkán gondolunk arra, hogy Jézus Krisztus az Ő földre jövetelével vállalta a romlandóságot. Amikor megszületett romlandó világunkba, magára vette azt a külső embert, amely az évek múlásával látványosan változik, az idősebb napokra talán már gyengébben működik, mert leépül.
Igehely: 1Thessz 5:1-11; Kulcsige: 1Thessz 5:2 „Mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.”
Hétköznapi életünkben láthatjuk, hogy milyen nagy probléma az, amikor nem készülünk fel megfelelő módon és időben valamilyen eseményre. Isten az Ő népét fel akarja készíteni a Jézus Krisztus visszajövetelére.
Igehely: Jel 9:1-12; Kulcsige: Jel 9:6 „Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és vágynak meghalni, de a halál elfut előlük.”
A második vers szerint a megbízott megnyitotta az alvilág mélységét. Ez Isten ítéletének egy jelentős mozzanata.
Igehely: Ám 5:18-20; Kulcsige: Ám 5:20 „Bizony, sötét lesz az Úr napja, nem világos, vaksötét lesz, fénysugár nélkül!”
Isten nélkül reménytelen lenne a halandó ember élete, s életének a vége. Ezért szólította fel Isten az Ő népét, hogy Őt keressék és élni fognak (Ám 5:4,6).
Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.