Igehely: Jn 8:12-14; Kulcsige: Jn 8:12 „Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
Nem szeretjük a sötétséget. Nincs biztonságérzetünk, nem tudunk tájékozódni, nincs életkedvünk. Ezért fényre van szükségünk. Az élővilágunknak is szüksége van rá. Mennyivel inkább igaz ez a szellemi világra!
Igehely: Ézs 53:4-9; Kulcsige: Jn 1:29 „Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!”
Amennyire nem tudunk betelni Jézus hatalmával, nagyságával, annyira felfoghatatlan az, ahogy János bemutatja Őt a Jordán partján a hozzá jött küldöttségnek.
Igehely: Jel 22:12-13; Kulcsige: Jel 22:13 „Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.”
Hitünk, szolgálatunk, imádatunk középpontjában nem egy jól megszervezett és jól működő rendszer van, nem is egy olyan vallás, amely kitűnően beilleszkedik minden kultúrába, nyelvbe, időbe, hanem Jézus Krisztus személye.
Igehely: Róm 4:1-8; Kulcsige: Róm 4:5 „Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak Isten a hitét számítja igazságul.”
A megmentő, üdvözítő hit „tulajdonítattik” nekünk igazságul. Ilyen volt Ábrahám hite, ezért lehetett áldott, s az Úr „bűnt nem tulajdonított neki”. De figyeljük meg az ő hitét, mert itt van az üzenet lényege. Ábrahám hite cselekvő volt.
Igehely: Jn 14:8-14; Kulcsige: Jn 14:12 „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek.”
Kisebb csodát éltem át, amikor leültem az áhítatot írni: a Bibliám éppen a kijelölt igénél nyílott ki. Véletlen? Nem. Valóban kis és nagy csodákat élünk meg az Úr kegyelméből, hisz a működő hit mindig gyümölcsöt terem!
Igehely: Jn 12:44-50; Kulcsige: Jn 12:44 „Jézus pedig hangos szóval ezt mondta: Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.”
Jézus Krisztus világosságul jött a világba. Oda, ahol sok az ellentmondás, ahol a sötétség uralkodik. Csupán néhány évtizede annak, hogy az orvoskutatók félelmetes kockázatokat tártak fel a hangsebességet (340m/s) átlépni kívánó ember előtt.
Igehely: 1Sám 19:9–19 Kulcsige: 1Sám 19:18 „Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak.”
Dávid Saul király elől menekült, de ezenkívül más kihívásokkal is szembe kellett néznie. A sok veszély közepette Istenhez fordult védelemért és útmutatásért. De nem itt kezdte az Istenhez fordulást – bár soha nem késő elkezdeni. Dávid már ifjú pásztorként megtanult Istenhez kiáltani. Amikor igazán nagy veszélyben volt, emberileg talán megoldhatatlan helyzetben – még ha aggodalommal és kérdésekkel telve is –, de töretlen bizalommal fordult Istenhez.