Igehely: Mt 23:1–12 Kulcsige: Mt 23:10 „Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus.”
Manapság az emberek zöme keres egy-egy véleményvezért, énekest, politikust, akit követni akar. Saját vágyaik alapján határozzák meg, hogy ki legyen az, főleg azok népszerűsége alapján. Ennek számos veszélye van.
Igehely: 1Pt 2:18–25 Kulcsige: 1Pt 2:22 „ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját.”
A szenvedés kemény műhely. De Isten ezt használja fel arra, hogy dicsőségére formálódjunk, hogy megmaradjunk Őbenne. Nem lehetne más eszköz erre? Isten végtelen bölcsessége és szeretete által így döntött.
Igehely: Jel 19:11–16 Kulcsige: Jel 19:16 „Ruhájára és derekára ez a név van írva: királyoknak Királya és uraknak Ura.”
Választási kampány idején a pártok mind azt állítják, hogy náluk van az igazság. Másoknál jobbnak, különbnek mutatják magukat. A mai igerész arról beszél, hogy Jézus az igaz király, aki maga az igazság. Kizárólag Ő tud pártatlanul ítélni, kormányozni.
Igehely: Zsid 4:14–16 Kulcsige: Zsid 4:14 „Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz.”
Az első főpap Áron volt. Isten felhasználta őt a tervében irgalma által, de nem volt tökéletes. Nem ragaszkodott teljes mértékben Isten akaratához. A nép hamar rá tudta venni, hogy más istent készítsenek a saját elképzeléseik szerint, akinek hódolhatnak.
Igehely: 2Kor 9:10–15 Kulcsige: 2Kor 9:15 „Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!”
Pál apostol arról beszél itt, hogy a szentek dicsőítik Istent a korinthusiak szolgálata miatt, mert nem bizonyos szükségeket elégítenek ki csupán a szentek közösségében. Engedelmességből tett bizonyságuk Krisztusról és a jószívűségük hálára indítja a hívőket. Bennük meglátták az Isten jóságát.
Igehely: Lk 7:41–50 Kulcsige: Lk 7:42 „Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Vajon melyikük szereti őt jobban?”
Aki nem tud szeretni, nem tud megbocsátani sem. Akinek viszont tökéletes a szeretete, tökéletes a megbocsátása is. Jézus Krisztus szeretete oly csodás! – hangzik egy énekben. Ez valóban felvillanyozza az embert, mert ebben a szeretetben van szabadulás a bűn fogságából.
Igehely: ApCsel 16:11–15 Kulcsige: ApCsel 16:13 „Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz.”
Azt követően, hogy Pál és társai megértették, hogy Isten Macedóniába hívta őket, habozás nélkül útnak indultak, és csakhamar elérték Filippit. Amikor eljött a szombat, Pál szokása szerint elment oda, ahol a zsidók összegyűltek – hiszen ez volt a legkézenfekvőbb kiindulópont –, és kezdte hirdetni az evangéliumot. Filippiben feltételezhetően nem volt zsinagóga (a kis számú zsidó lakosság miatt), hiszen a folyó mellett, a szabad ég alatt gyűltek össze az istenfélő asszonyok az imádkozásra.