Igehely: Jel 22:12-13; Kulcsige: Jel 22:13 „Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.”
Hitünk, szolgálatunk, imádatunk középpontjában nem egy jól megszervezett és jól működő rendszer van, nem is egy olyan vallás, amely kitűnően beilleszkedik minden kultúrába, nyelvbe, időbe, hanem Jézus Krisztus személye.
Igehely: Róm 4:1-8; Kulcsige: Róm 4:5 „Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak Isten a hitét számítja igazságul.”
A megmentő, üdvözítő hit „tulajdonítattik” nekünk igazságul. Ilyen volt Ábrahám hite, ezért lehetett áldott, s az Úr „bűnt nem tulajdonított neki”. De figyeljük meg az ő hitét, mert itt van az üzenet lényege. Ábrahám hite cselekvő volt.
Igehely: Jn 14:8-14; Kulcsige: Jn 14:12 „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek.”
Kisebb csodát éltem át, amikor leültem az áhítatot írni: a Bibliám éppen a kijelölt igénél nyílott ki. Véletlen? Nem. Valóban kis és nagy csodákat élünk meg az Úr kegyelméből, hisz a működő hit mindig gyümölcsöt terem!
Igehely: Jn 12:44-50; Kulcsige: Jn 12:44 „Jézus pedig hangos szóval ezt mondta: Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.”
Jézus Krisztus világosságul jött a világba. Oda, ahol sok az ellentmondás, ahol a sötétség uralkodik. Csupán néhány évtizede annak, hogy az orvoskutatók félelmetes kockázatokat tártak fel a hangsebességet (340m/s) átlépni kívánó ember előtt.
Igehely: Jn 7:37-44; Kulcsige: Jn 7:38 „Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.”
Egyedülálló tér és idő szempontjából az a tanítás és prófécia, amelyet Jézus Krisztus itt elmond. Hallgatói a leigázott ország politikai vezetői és a köznép. Egyesek hisznek benne, mások a halálát akarják. Keresik Őt, hallani akarják, de nem értik, és merényletet készítenek ellene.
Igehely: Mk 11:20-26; Kulcsige: Mk 11:24 „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek.”
Isten Fia, földi munkájának utolsó napjaiban, közvetlenül a kereszthalála előtt, a legmélyebbre kívánt hatni tanítása által hallgatói szívébe.
Igehely: Lk 1:30–33 Kulcsige: Lk 1:32 „Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját.”
Adventben ráhangolódunk a karácsony ünnepére. Nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is. Különösen, akik a karácsonyi ígéretek beteljesülését várják, és számolgatják: hányat alszunk még karácsonyig? Ehhez hasonlóan várták a Messiással kapcsolatos ígéretek beteljesedését Izráel istenfélő emberei.
Az ígéretet Mária vette át személyesen Isten angyalától. Örvendhetett a neki adott kegyelemnek, a kiválasztásnak, a névadás kijelentésének: „És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (ApCsel 4:12).