Igehely: 1Sám 3:1-21; Kulcsige: 1Sám 3:19 „Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és igéiből semmit sem hagyott beteljesületlenül.”
Már az első vers sokat mond a kijelölt igeszakaszban: „Az ifjú Sámuel pedig az Úr szolgája volt Éli felügyelete alatt.” Az Úr szolgájának lenni nagy kiváltság, egyben nagy felelősség is. Olyan szolgálata volt, amit emberi szemszögből nézve nem tartottak nagyra, pl.
Igehely: Zsolt 71:1-6; Kulcsige: Zsolt 71:5-6 „Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam ifjúkorom óta. Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen.”
A zsoltáros kéri, hogy a bűnösök kezéből szabadítsa meg őt az Úr (4.v.). Kérésének egyik alapja Isten igazsága (2.v.). Ha végigolvassuk ezt a zsoltárt, kiderül, hogy Isten igazságára többször is van hivatkozás (16., 19. és 24. v.).
Igehely: Péld 4:1-6; Kulcsige: Péld 4:4 „Tanítgatott, és ezt mondta nekem: Támaszkodjék szavaimra szíved, tartsd meg parancsaimat, és élni fogsz!”
Ma reggeli igeszakaszunkban is úgy van bemutatva a szülő, mint akin keresztül a gyermek bölcsességhez juthat. A szülő visszaemlékezik szüleire vagy nagyszüleire, akik őt tanították.
Igehely: Péld 1:1-9; Kulcsige: Péld 1:8-9 „Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!”
A gyermekek igazi ékszere a bölcsesség, ami az istenfélő életben nyilvánul meg: „Az Úrnak félelme az ismeret kezdete” (7.v.). Az istenfélő ember mély tisztelettel van Isten iránt, és alázattal elfogadja akaratát.
Igehely: Zsolt 113:1-9; Kulcsige: Zsolt 113:9 „Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az URat!”
A zsoltáros az Úr szolgáit szólítja fel a dicséretre. Lehetne-e ez másképp? Tudná-e Istent őszintén dicsőíteni egy olyan személy, aki nem az Ő szolgája? Úgy gondolom, a válasz mindenki számára nagyon egyértelmű.
Igehely: Jel 19:6-10; Kulcsige: Jel 19:6 „És hallottam valami nagy sokaság hangját, amely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!”
Egy-egy bibliai történet, csoda – szinte már megszoktuk – arról tanúskodik, hogy Isten hatalmas, hatalma végtelen.
Igehely: ApCsel 16:11–15 Kulcsige: ApCsel 16:13 „Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz.”
Azt követően, hogy Pál és társai megértették, hogy Isten Macedóniába hívta őket, habozás nélkül útnak indultak, és csakhamar elérték Filippit. Amikor eljött a szombat, Pál szokása szerint elment oda, ahol a zsidók összegyűltek – hiszen ez volt a legkézenfekvőbb kiindulópont –, és kezdte hirdetni az evangéliumot. Filippiben feltételezhetően nem volt zsinagóga (a kis számú zsidó lakosság miatt), hiszen a folyó mellett, a szabad ég alatt gyűltek össze az istenfélő asszonyok az imádkozásra.