Igehely: Mk 15:1-19; Kulcsige: Mk 15:12-13 „Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok? Azok ismét felkiáltottak: Feszítsd meg!”
Pilátus volt az egyik szereplő a Jézus körül zajlódó eseményekben, aki középutat akart találni Jézus és a néptől függő hatalma között.
Igehely: Mk 14:12-26; Kulcsige: Mk 14:18 „Amikor asztalhoz telepedtek, és ettek, ezt mondta Jézus: Bizony mondom nektek, egy közületek elárul engem, aki együtt eszik velem.”
Olvasva ennek a résznek az elejét, feltehetjük magunkban a kérdést, hogy miért nem mondta ki Jézus konkrétan, hogy hol szeretné a húsvéti bárányt elfogyasztani?
Igehely: Mk 14:10-11; Kulcsige: Mk 14:11b „Ő pedig várta a megfelelő alkalmat, hogy elárulhassa Jézust.”
Júdás az egész világtörténelem legnegatívabb szereplője. Az árulás jelképeként maradt fent az ő neve és még egy rivális csapathoz átigazoló sportolót is ezen a néven szólítanak. Tagja volt a tizenkét tanítványból álló csoportnak, de nem vállt soha igazi tanítvánnyá.
Igehely: Mk 14:3-9; Kulcsige: Mk 14:8 „Azt tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre.”
Figyelemreméltó az, hogy Jézus mennyire tudatában volt annak, hogy milyen irányba halad. Tudta azt, hogy mi vár rá és átlátta a teljes egészét a képnek. Jézus nem csupán Isten tervének van tudatában, hanem ismeri az emberi szíveket egyenként.
Igehely: Mk 14:1-2; Kulcsige: Mk 14:1 „Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogy Jézust valamiképpen csellel elfogják és megöljék.”
A vallási vezetők Jézusban az ellenséget látták nem pedig az Isten Fiát. Túl rövidtávon gondolkodtak és nem akarták elhinni azt, hogy Ő Isten küldöttje, hisz akkor alá kellett volna rendeljék magukat Jézus hatalmának. Számukra a hatalom jelentette a mindent és szerettek uralkodni a nép fölött.
Igehely: Mk 11:1-11; Kulcsige: 11:10 „Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban! Mk”
Ünnepeink mind Jézus Krisztus személyéhez kapcsolódnak. Mindegyik ünnepünk középpontjában Jézus egykori életeseménye vagy pedig egy beteljesülésre váró ígérete van. Amikor Jézus a földön volt, egy eljövendő országra mutatott, melyet megígért a követőinek.
Igehely: Zsid 5:11–14 Kulcsige: Zsid 5:12 „Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre.”
Istennek sok mély és drága igazsága van, de a rest fülek tompák befogadni ezeket. A zsidókeresztyének már rég tanítók lehetnének, de ők még mindig az alapoknál, az ABC-nél voltak. Megrekedtek a lelki kiskorúságban, nem tértek át a „szilárd eledelre”, ami satnya növekedést eredményezett (1Kor 3:1–3). Mivel megmaradtak ebben az állapotban, az igazság mélyebb értelmét nem tudták felfogni, így könnyen befolyásolhatók voltak mindenféle tanítástól (Ef 4:11–14). Ilyen állapotban voltak a tanítványok is, amiért az Úr komolyan figyelmeztette őket (Jn 16:12).