Igehely: Mk 8:14-21; Kulcsige: Mk 8:21 „Ő pedig megkérdezte tőlük: Még mindig nem értitek?”
Szinte felfoghatatlan számunkra a tanítványok viselkedése, amikor Jézus figyelmezteti őket. De ha őszinték vagyunk, be kell ismernünk, hogy mi is viselkedtünk már hasonlóan. A farizeusok kovásza a képmutatás, a Heródes kovásza pedig a világiasság bűnének a jelképe.
Igehely: Mk 8:11-13; Kulcsige: Mk 8:12 „Jézus pedig lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.”
Jézusra nem jellemző, hogy otthagyja a segítségét igénylő, bajba jutott embereket, hiszen megígérte: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsid 13:5b). Viszont otthagyta a megátalkodott, képmutató, vitatkozást kedvelő farizeusokat, akik mennyei jelt követeltek.
Igehely: Mk 8:1-10; Kulcsige: Mk 8:8 „Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral.”
Milyen hálátlan és méltatlan viselkedés lett volna otthagyni a maradék darabokat, arra gondolva, hogy Jézus úgyis gondoskodik, ha újból szükséghelyzet alakul ki.
Igehely: Mk 7:31-37; Kulcsige: Mk 7:34 „Azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: Effata, azaz: Nyílj meg!”
Amikor valamelyik testrészünk vagy szervünk nem tudja betölteni a szerepét, amiért teremtve lett (ez esetben a fül és a nyelv), az lehet a gonosz munkája, úgy testi, mint lelki szinten, mert az a célja, hogy alkalmatlanná tegyen minket.
Igehely: Mk 7:24-30; Kulcsige: Mk 7:30 „Amikor hazaért az asszony, látta, hogy gyermeke az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.”
Az Istennek tetsző hit „a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsid 11:1). Mózes hitéről azt olvassuk, hogy a megjutalmazásra tekintett, mint aki látja a láthatatlan Istent (Zsid 11:26-27).
Igehely: Mk 7:14-23; Kulcsige: Mk 7:23 „Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek, és teszik tisztátalanná az embert.”
Az eledel nem tehet tisztátalanná senkit, legfeljebb beteggé. „Ami az emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná” (20.v.), és láthatóvá teszi, hogy mi van a szívében. Mert mindenkiből az jön elő, ami benne van, szokták mondani.
Igehely: Zsolt 92:15 „Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak.”
A pálmafa 30 méternél magasabbra is nőhet. Harminc éves korától hetven évig évente 300-400 fürtnyi datolyát terem. 120 cm hosszú levelei soha nem esnek le, örökzöldek. Amikor a fürtök terhelik, annak ellenállva képes felemelkedni, és az ellentétes oldalra hajolni a súly kiegyenlítése érdekében. Innen az ismert kifejezés: teher alatt nő a pálma. Ezt a fát használja a zsoltáros szimbólumként a lelki szépségnek, a gyümölcsöző életnek, az állandóságnak, a türelemnek és az igazak győzelmének ábrázolására.