Mindennapi áhítatok

2020. november 24., kedd

Igehely: Lk 18:18-27; Kulcsige: Lk 18:22 „Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: Még egy fogyatkozásod van: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem!”

Jézus szerint ennek a fiatalembernek egy fogyatkozása volt: a vagyonához való ragaszkodása. Ez viszont egy olyan hiányosságnak bizonyult, amely kizárta őt Isten országából, az üdvösségből. A tanitványok, akik szemtanúi voltak a jelenetnek, megdöbbenten kérdezték: ki üdvözülhet akkor?

2020. november 22., vasárnap

Igehely: 1Tim 2:1-7; Kulcsige: 1Tim 2:5 „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.”

Az Atya és a közbenjárónak, az ember Krisztus Jézusnak egysége össze van kapcsolva ebben az Igében Istennek azzal az akaratával, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság megismerésére eljusson. Ez az egység ugyanakkor egy indoklás is azt a kérést illetően, amit Pál Timóteus szívére helyez.

2020. november 21., szombat

Igehely: 4Móz 13:17-26; Kulcsige: 4Móz 13:24 „Azt a helyet Eskól-völgynek nevezték el arról a szőlőfürtről, amelyet ott metszettek le Izráel fiai.”

Az Eskól-völgy az izráeliták számára az ígéretek beteljesedését vetítette előre. A kémek bizonyára nem láthattak meg mindent, ami a Kánaán földjén rájuk várt, de amit láttak, az elégséges volt arra, hogy megtudják: érdemes Istenben bízni.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szív­ben van.” – je­len­ti ki Sá­mu­el pró­fé­tá­nak az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szív­ben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt ben­ned va­la­mi jó is… áll­ha­ta­tos szív­vel ke­res­ted az Is­tent” (3.v.). Jós­áfát azt ter­jesz­tet­te, amit ér­de­mes volt, mert ez­ál­tal mun­kál­ta Isten aka­ra­tát, és a meg­té­rést szor­gal­maz­ta. Újra és újra ki­ment a nép közé. A lelki élet csak he­lyes rend­tar­tás­sal, jó ta­náccsal, Isten ne­vé­ben mű­kö­dik jól. Jós­áfát meg­té­rí­tet­te a ko­ra­be­li em­be­re­ket, őseik Is­te­né­hez te­rel­te szí­vü­ket.