Igehely: Jóel 3:1-4:3 (2:28-3:3); Kulcsige: Jóel 4:2 „Összegyűjtök minden népet. Jósáfát völgyébe vezetem őket, és ott tartok ítéletet fölöttük, amiért szétszórták a népek közé tulajdon népemet, Izráelt, és felosztották országomat.”
A Bibliában Jósáfát völgye megegyezik a Kidron völgyével. Ez a völgy az Olajfák hegye és Jeruzsálem azon része között helyezkedik el, ahol egykor az ősi templom állt. Ma a völgy két oldalán két temető található.
Igehely: 1Sám 17:1-3,48-53; Kulcsige: 1Sám 17:2 „Saul és az izráeliek is összegyűltek, tábort ütöttek az Élá-völgyben, és csatarendbe álltak a filiszteusok ellen.”
Dávid és Góliát története általában úgy ragadt meg az emlékezetünkben, mint a kis ember győzelme az óriás felett. Ez nem vitás, ám azt is látnunk kell, hogy ebben az ütközetben a legfontosabb az, hogy Izráel Istene győzelmet aratott a filiszteusok összes istene felett.
Igehely: Józs 10:7-15; Kulcsige: Józs 10:12b „Nap, maradj veszteg Gibeónban, te is, Hold, az Ajjálón-völgyben!”
Az Ajjálón-völgy Izráel győzelmét örökítette meg, amikor Isten a népe mellé állt, hogy teljes legyen a győzelem az ellenség felett. Ez a völgy arról híres, hogy Isten jégesőt hullatott az ellenségre, és addig állt a nap az ég közepén, ameddig Izráel teljesen le nem győzte az emóriakat.
Igehely: 1Móz 11:1-9; Kulcsige: 1Móz 11:2 „Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek.”
Ha belegondolunk az emberiség történetébe, akkor látnunk kell, hogy kezdetben a civilizációs törekvések egy völgyből indultak ki, mégpedig a Sineár völgyéből. Fejlődés általában ott jött létre, ahol a körülmények is megvoltak hozzá.
Igehely: Zsolt 23:1-6; Kulcsige: Zsolt 23:4 „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.”
Dávid legismertebb zsoltára ma bemutatja előttünk a halál árnyékának völgyét, melyet legszívesebben kikerülne minden hívő ember földi élete során.
Igehely: Fil 4:1-5; Kulcsige: Fil 4:3 „Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért, Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében.”
Pál apostol elismeri és méltatja a drága munkatársait. Úgy nyilatkozik róluk, mint „örömöm és koronám.” Bíztatja őket, hogy maradjanak meg hűségben és szeretetben szolgálva. A 133. Zsoltár szerint Isten csak oda küld áldást, ahol egyetértésben élnek a testvérek.
Igehely: 2Tim 2:22–26 Kulcsige: 2Tim 2:24-25a „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket.”
Hajlamosak vagyunk elveszíteni türelmünket (ami a Lélek gyümölcse a szelídséggel együtt!), és „hitvédelem”, „mentő szeretet” címén ostoba, éretlen vitatkozásokba keveredni. Ha ellenkezéseket tapasztalunk az újjá nem született emberek részéről, és néha a gyülekezet tagjai között is, erőt vehet rajtunk a gorombaság, a taszítóan nyers „kiállás az igazság mellett”. Pedig az ige azt parancsolja, hogy „az Úr szolgája… legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes”!