Mindennapi áhítatok

2020. szeptember 11., péntek

Igehely: Jer 51:15-44; Kulcsige: Jer 51:25 „Én most ellened fordulok, rombolás hegye, aki az egész földet rombolod! – így szól az Úr. Kinyújtom a kezem ellened, lehengerítlek a sziklákról, és égő heggyé teszlek!”

Amikor az Úr fegyelmezni akarta választott népét, Júdát és Jeruzsálemet, a bálványimádásért, a sok vérontásért, lázadásért és minden bűnéért, Babilóniát használta fel eszközként. Isten kalapácsa és fegyvere volt Babilon, aki által Isten összezúzott népeket és országokat.

2020. szeptember 10., csütörtök

Igehely: Jer 50:29-51,10; Kulcsige: Jer 50:46 „Babilon elfoglalásának zajától megrendül a föld, jajgatása hangzik a népek között.”

Babilon a büszkesége és kevély viselkedése miatt pusztul el. Izráel és Júda pedig erős megváltójuk, a Seregek Ura segítségével szabadul meg. Babilon lakóira rettegést hoz, Izráelnek és Júdának nyugalmat ad. Babilon megsemmisül, az ÚR népének ügye győzelemre jut (34.v.).

2020. szeptember 9., szerda

Igehely: Jer 50:1-28; Kulcsige: Jer 50:14 „Íjászok, vegyétek körbe Babilont! Lőjétek, ne sajnáljátok a nyilat, mert vétkezett az Úr ellen!”

Babilon az Isten elleni lázadás városa. Benne a földi dicsőség és emberi hatalom szemben áll Isten népével és városával, a mennyei Jeruzsálemmel. Sok párhuzam van a Jer 50-51 és Jel 17-18 között. Hasznos ezt a négy fejezetet együtt elolvasni.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 20:1–8 Kulcsige: Péld 20:6 „Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert?”

„Más di­csér­jen téged, ne a te szá­jad, az ide­gen, és ne a te ajkad” (Péld 27:2). A ha­to­dik vers­ben azt ol­vas­suk, hogy ezt sokan nem tud­ják ki­vár­ni. Ez nem el­mé­le­ti téma, hanem élet­vi­tel kell le­gyen. Sa­la­mon úgy látja, hogy a meg­bíz­ha­tó em­bert ke­res­ni kell, ami arra enged kö­vet­kez­tet­ni, hogy ke­ve­sen van­nak. Azt üzeni az Úr Je­re­mi­ás által: „Az a nép ez, amely nem hall­gat az Úrnak, az ő Is­te­né­nek sza­vá­ra, sem fe­nyí­té­sét fel nem veszi; el­ve­szett a hűség” (Jer 7:28 Ká­ro­li). Iz­rá­el fiai a szol­gák és a pró­fé­ták üze­ne­té­re sem tér­tek vissza. Sőt, go­no­szab­bul cse­le­ked­tek, mint atyá­ik.