Mindennapi áhítatok

2020. szeptember 19., szombat

Igehely: Jer 34:1-22; Kulcsige: Jer 34:17a „Azért ezt mondja az Úr: Ti nem engedelmeskedtetek nekem igazán, amikor felszabadulást hirdettetek, ki-ki az embertársának és a felebarátjának.”

Az ember sorsa teljesen reménytelen emberi szemszögből nézve. Csak süllyedünk a romlottságba. Néha vannak olyan események, amik talán egy kicsit felébresztenek, mint pl. betegség, haláleset vagy valami természeti katasztrófa.

2020. szeptember 17., csütörtök

Igehely: Jer 32:26-44; Kulcsige: Jer 32:41 „Örömmel, teljes szívemből és teljes lelkemből teszek jót velük, és véglegesen elültetem őket ebbe a földbe.”

Isten megengedi azokat az érthetetlen helyzeteket, hogy kérdéseinkkel hozzá forduljunk, s így megismerteti magát velünk. A jól működő kapcsolatok érdekében szükséges az egymás megismerése. Isten népének tudnia kell, hogy Ő az az Isten, aki nem huny szemet a bűn felett, hanem megítéli azt.

2020. szeptember 16., szerda

Igehely: Jer 32:16-25; Kulcsige: Jer 32:19 „Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján, mindenkivel úgy bánsz, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli.”

Az ember felfogóképessége soha ne legyen gát az engedelmességben! Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem kérhet tanácsot Istentől. Jeremiás sem látta tisztán a földvásárlás célját, de kész volt engedni a menny és föld Urának.

2020. szeptember 15., kedd

Igehely: Jer 32:1-15; Kulcsige: Jer 32:8 „El is jött hozzám Hanamél, a nagybátyám fia az Úr szava szerint a börtön udvarába, és ezt mondta nekem: Vedd meg szántóföldemet, amely Benjámin földjén, Anátótban van, mert tied az öröklés joga, vedd meg mint legközelebbi rokon! Mivel ráismertem, hogy ez az Úr szava.”

Az Úr szaván nem pusztán elmélkedni kell, hanem engedelmeskedni kell annak. Teljesen értelmetlen Jeremiás számára a föld megvásárlása, ha hitte, hogy a város megszállása és elpusztítása küszöbön áll. Istennél mindennek van értelme, de az értés néha megadatik az embernek, máskor pedig nem.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”

Ami­kor Is­ten­re te­kin­tünk, akkor ez min­den, amit te­he­tünk. Ez a leg­több és a leg­jobb is. Így lesz siker, elő­re­ha­la­dás, győ­ze­lem, meg­ma­ra­dás, élet. Ho­gyan le­he­tünk ilye­nek, mit kell ten­nünk ezért?

Ki­ált­sunk Is­ten­hez (4–13)! Jós­áfát össze­hív­ta a népet imád­koz­ni és böj­töl­ni. Ez a leg­fon­to­sabb, ez az, ami meg­erő­sít, ilyen­kor ad Isten ve­ze­tést és se­gít­sé­get. A ki­rály ve­zet­te az ima­órát, ő ké­szült imád­koz­ni, és buz­dí­tot­ta az em­be­re­ket is imára. Így kell meg­ol­da­ni nehéz hely­ze­te­ket: imád­koz­va. Le­gyen ne­künk is ez az erős­sé­günk!