Mindennapi áhítatok

2020. augusztus 3., hétfő

Igehely: Jer 2:1-28; Kulcsige: Jer 2:13 „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet.”

Jeremiás tiltakozik, hogy nem ért a beszédhez, ezért Isten igéjét kapta, amit hirdetni kellett. A 2. fejezet így kezdődik: „Így szólt hozzám az Úr igéje” – tehát a következő üzenetet maga Isten szólja népe felé.

2020. augusztus 2., vasárnap

Igehely: Jer 1:1-10; Kulcsige: Jer 1:5 „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.”

Óvodáskorunk óta végigkísér a nagy kérdés: Mi leszel, ha nagy leszel? Gyermekként sokszor álmodtam arról, hogy híres zenész, orvos vagy akár államfő leszek! Talán szüleink is velünk álmodtak: vajon mi lesz belőle? De nemcsak szüleink figyelték kibontakozó útjainkat, hanem Isten is!

2020. július 31., péntek

Igehely: Zsid 10:19-24; Kulcsige: Zsid 10:19-20 „Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által.”

Az igazán nagy értékeket zárva tartják. A templom kárpitja felfoghatatlan értéket takart. Nemcsak őrizte a szentséget, de távol tartott minden gonoszságot is.

2020. július 30., csütörtök

Igehely: Zsid 13:8-15; Kulcsige: Zsid 13:12 „Ezért Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által.”

Látta Isten, hogy „az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön” (1 Móz 6:5), és nem nézte tétlenül, hanem megtisztította a földet. Isten ma is látja, hogy az emberek szíve és gondolata telve van gonoszsággal, mégis kegyelemmel közelítette meg a bűn kérdését.

2020. július 29., szerda

Igehely: Kol 1:12-22; Kulcsige: Kol 1:19-20 „Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.”

Jöhetsz Istenhez úgy, amint vagy, de nem távozhatsz jelenlétéből úgy, ahogyan érkeztél. Mi is történik az Ő jelenlétében? Megszentelődünk, ránk árad az Ő szentsége, és így majd szentként állhatunk meg előtte az életünk végén, mert Krisztusnak a vére megtisztított és megszentelt minket.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Tim 2:22–26 Kulcsige: 2Tim 2:24-25a „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket.”

Haj­la­mo­sak va­gyunk el­ve­szí­te­ni tü­rel­mün­ket (ami a Lélek gyü­möl­cse a sze­líd­ség­gel együtt!), és „hit­vé­de­lem”, „mentő sze­re­tet” címén os­to­ba, éret­len vi­tat­ko­zá­sok­ba ke­ve­red­ni. Ha el­len­ke­zé­se­ket ta­pasz­ta­lunk az újjá nem szü­le­tett em­be­rek ré­szé­ről, és néha a gyü­le­ke­zet tag­jai kö­zött is, erőt vehet raj­tunk a go­rom­ba­ság, a ta­szí­tó­an nyers „ki­ál­lás az igaz­ság mel­lett”. Pedig az ige azt pa­ran­csol­ja, hogy „az Úr szol­gá­ja… le­gyen ba­rát­sá­gos min­den­ki­hez, ta­ní­tás­ra al­kal­mas és tü­rel­mes”!