Igehely: Jer 50:1-28; Kulcsige: Jer 50:14 „Íjászok, vegyétek körbe Babilont! Lőjétek, ne sajnáljátok a nyilat, mert vétkezett az Úr ellen!”
Babilon az Isten elleni lázadás városa. Benne a földi dicsőség és emberi hatalom szemben áll Isten népével és városával, a mennyei Jeruzsálemmel. Sok párhuzam van a Jer 50-51 és Jel 17-18 között. Hasznos ezt a négy fejezetet együtt elolvasni.
Igehely: Jer 49:34-39; Kulcsige: Jer 49:39 „De az utolsó napokban jóra fordítom majd Élám sorsát! – így szól az Úr.”
Élám ókori iráni államalakulat volt a Perzsa-öbölben, története önmagában is nagyon érdekes és viszontagságos. Évezredeken keresztül fenyegetést jelentett Mezopotámia népeire. Íjászai híres harcosok voltak (Ézs 22:6).
Igehely: Jer 28:1-17; Kulcsige: Jer 28:13 „Menj, és ezt mondd Hananjának: Így szól az Úr: Fajármot törtél össze, de vasjármot csináltál helyette!”
Az igei üzenet szemléltetése gyakori Jeremiás prófétánál: 11 ilyen jelképes cselekedet van a próféta könyvében.
Igehely: Jer 27:1-22; Kulcsige: Jer 27:12 „Cidkijjának, Júda királyának is ugyanezeket mondtam: Hajtsátok a nyakatokat Babilónia királyának az igájába, szolgáljátok őt és népét, akkor élni fogtok!”
Jeremiás próféta ugyanazt az üzenetet adta át Júda királyának, Cidkijjának, mint a hozzá érkezett követeknek, akiket Edóm, Móáb, Tírusz, Szidón és az ammóniak királya küldött Jeruzsálembe: hódoljanak be Babilónia királyának, hajtsák nyakukat Nebukadneccar igájába, és élni fognak.
Igehely: Jer 31:23-40; Kulcsige: Jer 31:33b „Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.”
Miért kellett Istennek új szövetségről gondoskodnia népével kapcsolatban? Talán az első, amelyet Isten adott a zsidó nép számára, erőtlen volt? Nem az Isten által adott szövetséggel, törvénnyel volt a gond, hanem az emberrel, aki megrontotta azt.
Igehely: Jer 31:1-22; Kulcsige: Jer 31:10b-11 „Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját. Mert megváltotta az Úr Jákóbot, kiszabadította az erősebb kezéből.”
Ebben a szakaszban a helyreállítás ígéretéről olvashatunk. Az Úr biztosítani kívánja népét arról, hogy a helyreállás biztosan meg fog történni, tehát reménykedjenek, és várják az ígéret beteljesedését. Isten megengedte népe szétszóratását, de szintén Ő az, aki össze is gyűjti őket.
Igehely: 2Sám 11:1–27 Kulcsige: 2Sám 11:27 „A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”
Dávid bűne Betsabéval és az ebből fakadó következmények azt mutatják, hogy még egy Istennek kedves ember is válhat a bűn áldozatává. A 2Sám 11:27 azt mutatja, hogy senki nem veheti félvállról a bűnt: nincs olyan, hogy ártalmatlan bűn, és nincs olyan, hogy elég erős ember.
Az igeszakasz felhívásként szolgál, hogy állandóan legyenek a kezünk ügyében a Lélek fegyverei, és emlékeztet a bűnnel szembeni gyengeségünkre is. Továbbá figyelmeztet a bűn szörnyű következményeire. Dávid ugyan megtér és helyreáll, de mindazokat, amiket elkövetett, nem tudja meg nem történtté tenni.