Igehely: Mt 27:3-10
Jeremiás szolgálata az ítéletről szól, és az Újszövetségbe is bekerül a Vérmező kapcsán. A 30 ezüstpénzről a Zak 11:12-13-ban olvasunk, a Vérmező pedig a Jer 19:1-13-ban található („öldöklés völgye” és „a Tófetben temetni fognak...”).
Igehely: Jer 52:1-34; Kulcsige: 2Krón 36:21 „Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás által mondott igéje: Amíg le nem telnek az ország nyugalmának évei, nyugodni fog a pusztulás egész ideje alatt, teljes hetven évig.”
Egy történelmi korképet alkotunk ebből a részből, és megérthetjük, hogy Jeremiás próféta hűségesen bevégezte szolgálatát. Néhány tényre hadd figyeljünk oda:
Igehely:Jer 44:1-30; Kulcsige: Jer 44:29 „Ez lesz annak a jele – így szól az Úr –, hogy megbüntetlek benneteket ezen a helyen, és majd megtudjátok, hogy beteljesednek az én igéim rajtatok, a ti károtokra.”
Jeruzsálem pusztulása már hitelesítette Jeremiás életét és igehirdetését, és most elérkezett az utolsó igehirdetéséhez. Hátha most megváltoznak, megtérnek! Sajnos, nem akartak. Bűneikhez, bálványimádásukhoz ragaszkodtak, nem akartak Istenhez visszatérni. De a próféta megpróbálja újra.
Igehely: Jer 43:1-13,; Kulcsige: Jer 43:1 „Amikor Jeremiás elmondta az egész népnek Istenüknek, az Úrnak minden igéjét, amelyet Istenük, az Úr üzent nekik, mindezeket a szavakat.”
Jeremiás jó példa minden igehirdető és szolgálattevő részére, mert Isten ilyen embereket keres, akik hirdetik az igét „akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő” (1Tim 4:2). Ehhez kell legalább két dolog:
Igehely: Jer 42:1-22; Kulcsige: Jer 42:7 „Tíz nap múlva szólt az Úr igéje Jeremiáshoz.”
Nekünk, embereknek, sok kérdésünk van, de mindenre és mindig Istennél van a válasz. Miért kérdezünk? Igénk szerint félelemből (41:16-17). A vezetők emberektől féltek, féltették magukat. Volt is miért, mert nem kérdezték meg Istent!
Igehely: Jer 39:1-18; Kulcsige: Jer 39:16b „Szemed láttára következik be minden a maga idejében.”
Isten igazságos ítélete szentségéből és tökéletességéből ered. Ő nem tehet mást, amikor látja a bűnöket, a szív keménységét, amikor az emberek nem akarnak megtérni, nem hallgatnak az Úr szavára.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.