Mindennapi áhítatok

2020. február 18., kedd

Igehely: Mt 10:9-15; Kulcsige: Mt 10:10 „Se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére.”

Amikor szolgálatról van szó, talán az egyik legnagyobb hiba, amit el lehet követni, hogy az ember a saját erőforrásait kezdi el mérlegelni: ennyi pénz van a zsebemben, erre és arra van tehetségem, ennyi idő áll a rendelkezésemre.

2020. február 17., hétfő

Igehely: Mt 10:1-8; Kulcsige: Mt 10:1 „Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.”

„Csak vidd ki a fiatalokat a sportpályára, és meglátod, hogy mi is lappang igazából a belsőjükben.” – ez a tanács hangzott el egy ifjúsági vezetőképzőn. Ugyanez az alapelv érvényes, amikor valaki kezébe egy nagyobb pénzösszeg kerül. Felszínre jön az emberben lappangó igazi vágy.

2020. február 16., vasárnap

Igehely: Mt 9:35-38; Kulcsige: Mt 9:36 „Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.”

Egészség, gazdagság, célok, önmegvalósítás, élvezetek. Lehetne még sorolni mi mindenben keresi az ember a mindennapok értelmét. A belső üresség betöltésére a világ bőkezűen nyújtja a lehetőségeket. Napjainkban, és nem csak, mindig akadnak emberek, akik megoldásokat felkínálva vonzzák a tömeget.

2020. február 13., csütörtök

Igehely: Fil 3:4-11; Kulcsige: Fil 3:8 „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.”

A jól ismert közmondás szerint: „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!” Érdemes a házasságban is megfontolni e tanácsot, ha nem szeretnénk, hogy a túlköltekezés vitákat, békétlenséget és házassági konfliktusokat eredményezzen.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szív­ben van.” – je­len­ti ki Sá­mu­el pró­fé­tá­nak az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szív­ben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt ben­ned va­la­mi jó is… áll­ha­ta­tos szív­vel ke­res­ted az Is­tent” (3.v.). Jós­áfát azt ter­jesz­tet­te, amit ér­de­mes volt, mert ez­ál­tal mun­kál­ta Isten aka­ra­tát, és a meg­té­rést szor­gal­maz­ta. Újra és újra ki­ment a nép közé. A lelki élet csak he­lyes rend­tar­tás­sal, jó ta­náccsal, Isten ne­vé­ben mű­kö­dik jól. Jós­áfát meg­té­rí­tet­te a ko­ra­be­li em­be­re­ket, őseik Is­te­né­hez te­rel­te szí­vü­ket.