Igehely: Jn 13:33-35; Kulcsige: Jn 13:35 „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”
Lehet parancsra is szeretni? Az Úr Jézus szerint a szeretet nem csupán érzelem kérdése, hanem akarat kérdése is. Lehet parancsra szeretni, főleg, ha az Isten Lelke lakik bennünk, aki meg tudja teremni a szeretet gyümölcsét, ha kérjük és engedelmeskedünk neki.
Igehely: Róm 13:8-14; Kulcsige: Róm 13:8 „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.”
Semmivel se tartozzunk senkinek csak pont a szeretettel? Természetesen nem arról van szó, hogy legyünk elmaradva vele, hanem hogy a szeretet mindig ad, belőle sosem elég, mert szeretni mindig kell.
Igehely: 1Kor 16:13-17; Kulcsige: 1Kor 16:14 „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”
Nagyon fontos és ismerős üzenet, de sokszor könnyen átsiklunk rajta. A világban is mondják, hogy a lényeg a szeretet (szerelem). Próbáljunk meg igei módon gondolkodni most a szeretetről, hogy beépülhessen lelkünkbe, minden tevékenységünbe.
Igehely: 2Móz 2:1-10; Kulcsige: 2Móz 2:10 „Amikor a gyermek nagyobb lett, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta. Mózesnek nevezte el, mert ezt mondta: A vízből húztam ki.”
Isten adja a gyermeket és az édesanya ajándéknak veszi. Isten kifejezett céllal teremti meg Mózest, hiszen az ő születésével kezdődik meg a zsidók Egyiptomból való szabadulásának története.
Igehely: Jer 31:31-40; Kulcsige: Jer 31:33 „Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.”
Mivel a mózesi szövetség alatt Izráel népe megbukott, Isten egy új szövetséget ígér.
Igehely: Kol 3:22-24; Kulcsige: Kol 3:23 „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek.”
Két erős érvünk van arra, hogy a munkahelyen jó lélekkel végezzük feladatainkat, mintha azzal közvetlen az Úrnak szolgálnánk. Az egyik az, hogy mint Isten gyermekeinek, nekünk mindent az Ő dicsőségére kell tennünk (1Kor 10:31).
Igehely: ApCsel 19:1–7 Kulcsige: ApCsel 19:6 „És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak.”
Furcsa olyan „hívőkről” olvasni, akik nem is hallottak a Szentlélekről, de az akkori viszonyokat tekintve ez teljesen érthető. Az Ószövetségben minden prófétának lehettek tanítványai, ezek valószínűleg a Jánoséi lehettek, ha csak az ő keresztségét ismerték. Emellett a pünkösdi eseményekről biztosan nem tudtak, de lehet, hogy még Jézus haláláról és feltámadásáról sem. Pál apostolnak kellett őket felvilágosítania, és mivel János már előkészítette a talajt, az ige jó földbe hullott: a tanítványok felismerték Jézusban a Messiást és Megváltójukat.