Igehely: Mt 8:1-4; Kulcsige: Mt 8:3 „Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: «Akarom. Tisztulj meg!» És a lepra azonnal letisztult róla.”
Jézus korában a leprát a rágalmazás, a vérfertőzés és a hivatalbitorlás büntetésének tartották. A messiási időkre várták ennek a betegségnek a megszűnését, mivel hitték, hogy a Messiás megszabadítja és megtisztítja Isten népét még ezektől a bűnöktől is, és elhozza a rend és a béke országát.
Igehely: Mt 7: 15-20; Kulcsige: 7:17 „Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.”
Az udvarunkon van egy körtefa, amelyet a betegségek alaposan megtépáztak. Már sokszor elhatároztam, hogy kivágom, mert olyan éktelen. Csonkjából azonban egy friss ág hajtott ki, amely minden évben ontja a zamatos gyümölcsöt.
Igehely: Mt 7: 12-14; Kulcsige: 7:13 „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak.”
A közlekedésben a lehető legegyenesebb és legszélesebb utat választjuk, mert az biztonságos és kockázatmentes. Ez a hozzáállásunk sokszor a lelkünk esetében is. „Ha a többség azt teszi, akkor az valószínűleg helyes is” – gondoljuk. Az Istennel való járás pedig ma is a szoros kapunál kezdődik.
Igehely: Mt 7:7-11; Kulcsige: 7:8 „Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.”
Földi életünk legnagyobb lehetősége áll előttünk: egy kitöltetlen csekk! Tett-e valaha valaki ekkora ígéretet nekünk? Mégis miért vonatkozik ránk is Jakab megállapítása: „nem kapjátok meg, amit kértek”. Az Úr Jézus három igével fejezi ki az imádság cselekményét: kérés, keresés, zörgetés.
Igehely: Mt 7:1-6; Kulcsige: 7:6 „Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket.”
Erről az igéről Roboám, Júda királya jutott az eszembe, aki a templom elrabolt arany kincseit rézzel helyettesítette (2Krón 12). Az apja által készített arany eszközöknek csak a csillogása maradt meg, de nem az értéke. A kutyáknak az Isten népe szentségére fáj a foguk, mondja ez az igevers.
Igehely: Mt 6: 25-34; Kulcsige: 6:27 „Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?”
Visszatekintve életemre, elmondhatom, hogy a legtöbbet aggódásommal bántottam mennyei Atyámat.
Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”
Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében.