Mindennapi áhítatok

2019. október 25., péntek

Igehely: 2Krón 24:1-16; Kulcsige: 24:4-5 „Ezek után elhatározta Jóás, hogy kijavíttatja az Úr házát. Ezért összegyűjtötte a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik: Menjetek el Júda városaiba, és gyűjtsetek pénzt egész Izráelben, hogy Istenetek házát esztendőről esztendőre kijavítsák. De siessetek a dologgal! A léviták azonban nem siettek.”

Jóás király hétéves korában kezdett uralkodni Jeruzsálemben. Tapasztalatból is tudjuk, hogy milyen döntésekre képes egy fiatal gyermek, így világossá válik, hogy csak a cím volt az övé, de döntéseket mások hoztak helyette. Jójádá főpap gyámsága alatt válhatott jó királlyá.

2019. október 24., csütörtök

Igehely: Lk 2:15-20; Kulcsige: 2:19 „Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.”

A szívünk az a központi szervünk, ahonnan kiindul minden élet. Amit oda beengedünk, hatással lesz jellemünkre, viselkedésünkre. A zsoltáros azt mondja: „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Máriát is ez a lelkület jellemezte.

2019. október 23., szerda

Igehely: 2Kir 13:20-21; Kulcsige: 13:21 „Éppen akkor temettek egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert Elizeus sírjába, és elmentek. Az az ember pedig hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt.”

Egy érdekes történetet olvastunk ma a Bibliából. Elizeus Isten hű szolgája volt, mindenben Isten akaratát követte, de mikor befejezte rábízott feladatait, Isten magához szólította. Egy év múlva, egy számunkra ismeretlen ember meghalt, akit épp temetni készülnek.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Zsolt 51:1–21 Kulcsige: Zsolt 51:8 „Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.”

Az 51. zsol­tár egy bűn­bá­na­ti ima, amely Dávid szí­vé­ből fa­kadt, mi­u­tán vét­ke­zett Bet­sa­bé­val. Sokat el­mond arról a mély­sé­ges bá­nat­ról, ame­lyet e bűnök el­kö­ve­té­se miatt ér­zett, és arról az őszin­te vá­gyá­ról, hogy Isten meg­bo­csás­son neki, és meg­tisz­tít­sa őt. Bár Dávid na­gyon mély­re zu­hant, min­den­nél job­ban vá­gyott arra, hogy Is­ten­nel való kap­cso­la­ta újra a régi le­gyen.